Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Győztes



Az érthetően boldog – ma már – képviselő szerint, a két héttel ezelőtti eredmény megfordulása (akkor Komáromi vezetett) főleg az okos, higgadt szónak köszönhető. A kampánycsapat nagyszerű munkát végzett, mindenütt ismertté tették a jelöltet, végig betartották a magukra kényszerített választási szabályt: nem foglalkozunk más jelöltekkel, pártokkal. Nagy Tamás szerint először történt meg 1990 óta, hogy egy jelölt csak a maga programját értékelte, népszerűsítette.

Szövetséges?

Beszélő: Melyik párt kereste meg a másikat, kitől jött az ötlet az ön indítására? Előbb volt a jelölt és aztán a szövetség, vagy fordítva?

Nagy Tamás: A történet régebben kezdődött. Palotás János és barátai kitalálták, hogy csinálnak egy politikai pártot, s az elsők között voltam, akit felhívtak. 6-7 hónapja részt is veszek a KP programalkotásában, a mezőgazdasági rész az én és társaim munkája. Az első két forduló eredménytelensége, a két párt ekkor már ismert programjainak egybecsengése és az, hogy 1994 tavaszáig valószínűleg már nem lesz időközi választás, politikailag érthetővé teszi döntésünket. Engem pedig ismertek a régióban, valamennyire hiteles lehettem.                                         

Így lényegében együtt találtuk ki az indulásomat amit a két párt támogatott.

Beszélő: Vajon a KP és az ASZ szövetsége tartós lesz-e, és esetleg pártszövetséggé alakul át?

N. T.: Most nem mondhatom azt, hogy nem. Az elsőrendűen fontos, hogy programjaink között ne legyen lényeges ellentét. Programjaink átfedik egymást, jól működnek együtt, ebből következik, hogy 1994-re ez a szövetség megmarad. Azt nem tudom még, hogy milyen formában, ez technikai kérdés.

Zöld báró?


Beszélő: Az ASZ-t szokás volt az MSZP parlamenten kívüli legerősebb szövetségeseként említeni. Ezt cáfolni látszik ez a kemény és szoros vetélkedés ön és Komáromi István között.

N. T.: Soha nem voltunk az MSZP fiókintézménye. 1990-ben egyetlen közös jelöltünk sem volt az MSZP-vel, politikai szerződést a második fordulóra sem kötöttünk, míg például az SZDSZ-szel igen (pl. Wekler Ferencnél). Nem is igazán estek – esnek – egybe a szocialisták és a mi elképzeléseink a mezőgazdaságról.

Beszélő: Érzékelték-e annak az 1990-es nézetnek az utóhatását, miszerint az ASZ a zöld bárók pártja, kriptokommunista utódpárt?

N. T.: Egyetlenegyszer sem merült fel ez. Én azért derülök ezen, mert belém és családomba igen nagyokat rúgott a volt rendszer. Én voltam az, aki Recskről nemcsak hallott, de „arra is járt”; én voltam az, aki 1985-ben nyertem egy tészelnök-választást a pártbizottság, Cservenkáné jelöltjével szemben.

Nem vitatható, hogy azért kaptuk ezt a jelzőt, mert az agrárszakemberek pártja voltunk, akik szövetkezetben dolgoztunk, márpedig „akik ott dolgoztak, azok a régi rendszer hívei”. Az igazság az, hogy az agrárértelmiség 40 százaléka kulákgyerek, így bízom benne, hogy teljesen elfelejtik 1990-es jelzőinket.

Funkcióhalmozó?

Beszélő: Felvetődött, hogy összeférhetetlen pártbeli tisztsége és most már képviselősége a mezőgazdasági érdekképviseletben, a MOSZ-ban viselt funkciójával.

N. T.: Éppen ebből a megfontolásból az ASZ-beli elnöki funkciómat átalakítottuk társelnökivé. Azóta is fontosnak tartom, hogy egy érdekképviselet semleges legyen, és valóban a megbízóinak, és nem valami politikai párt érdekeit képviselje. Azt viszont természetesnek tartom, hogy a MOSZ-ban különböző politikai beállítottságú személyek vannak. Nem árt, ha ismerjük a pártok agrárelképzeléseit, és – ha tetszik – ennek tudatában lobbyzhatunk.

Én tartom feladatainkat összeegyeztethetetlennek. Eddig is arra törekedtem, hogy minden olyan kérdésben, ahol megjelenik a politika, ne én képviseljem a testület véleményét.

Egy dolog miatt azonban mégis gondolkodnunk kell ezen a problémán, és ez az ember terhelhetősége: vállalatot is vezetek, és országgyűlési képviselővé is megválasztottak. Nagyon jól tudom, hogy a teljesítmény romlik, ha az ember többet vállal, mint amit bír.

Beszélő: Céljuk-e, hogy a KP és az ASZ még ebben a parlamentben frakciót alakít függetlenekből vagy más pártok képviselőiből?

N. T.: Ez most nem aktuális. A ’94-es választásokig valami olyannak kell történni, ami ezt megköveteli, kikényszeríti. Mi érzékeljük a politikai pártok körülötti nyüzsgést, kacsingatást, de ezt természetesnek tartjuk.

Miniszter?

Beszélő: Vállalná-e, hogy egy, az ASZ–KP választási sikere esetén ön lenne az új kormány földművelésügyi minisztere?

N. T.: Az ASZ kijelentette, hogy kormányzati tényezővé akar válni, mert a faluért ellenzéki helyzetből nem politizálhat eredményesen. Ha ez a terv megvalósulna, és a politikai szereplők is úgy állnának össze, ahogy szeretnénk, felkérés esetén igent mondanék. Hazudnék a választóimnak, ha másként tennék; a feladatokat vállalni kell.

Beszélő: Gratulálok, és köszönöm a beszélgetést.

• Belföld