Demszky Gábor

Nyomtatóbarát változat

A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak – hangzik a 11. pont. Politikai státusfoglyok – remélem, nemcsak még – nincsenek. Tehát ha azt akarom, hogy ma is aktuális legyen ez a pont, át kell fogalmaznom. Talán úgy hangozhatna, hogy a politikai jogok szabadon és teljes mértékben érvényesüljenek. Mert ma nem érvényesülnek szabadon és teljes mértékben. Kollégáim tételesen kifejtették az első tíz pont kapcsán, hogy miért nem. Hadd utaljak röviden azokra a jelenségekre, amelyek aláássák politikai szabadságjogainkat. A közszolgálati médiumok egyoldalú, pimasz megszállására gondolok. A felelőtlen agrár-, környezetvédelmi és honvédelmi minisztériumokra, a közpénzek teljesen átláthatatlan herdálására. Az országgyűlési munka és a parlament ellenőrző szerepének a kiüresítésére. Arra, hogy más mércével mérnek a bűnüldöző szervek, ha egy bűncselekményt átlagpolgár követett el, mint akkor, ha egy kormány- vagy Fidesz-közeli gyanúsított. Arra, hogy bizonyos polgárok gépkocsijait gyanús körülmények között felgyújtják. Arra, hogy a kormányszóvivő arrogánsan, strucc módjára reagál a romapolitikát érő jogos európai bírálatokra. Arra, hogy csalók a történelmi igazságtétel ürügyén, történelmietlen bosszúvágyat gerjesztve tönkreteszik a még működő szövetkezeteket is. A Nemzeti Bank elleni több éven át tartó alattomos és alaptalan kormányzati támadásokra gondolok. A független bírákra nehezedő nyomásra és az ítélőtáblák létrehozásának elszabotálására. Több mint százezer magyar állampolgár kinyilvánított akaratának semmibevételére a sorkatonai szolgálat eltörlésével kapcsolatban. Miért alakult mindez így? Egy szélesebb közönségnek szóló ünnepi beszédből idézek. Vannak olyan polgártársaink, magasabb, választott pozíciókban, akik sokallják a szabadságot. Akik hangosan elgondolkodnak azon, hogy a sajtószabadság, az ellenzék jogai, a lelkiismeret- és vallásszabadság nehezítik a hatékony kormányzást. Akik a sokszínűséget zavarónak és fölöslegesnek érzik. Mert akadályozza az általuk kedvelt értékrend érvényesülését. Én nem gondolom, hogy ezek a polgártársaink rosszindulatúak. Én azt gondolom, hogy tévednek. Nem gondolom, hogy az elnyomás a céljuk. Úgy gondolom, hogy ők jót akarnak, csak éppen úgy vélik, hogy jobban tudják, hogy mi a jó nekünk, mint mi magunk. Ezért tekintik megengedhetőnek szabadságunk kisebb-nagyobb mértékben történő korlátozását. Márpedig ez a szabadságellenes retorika akkor is veszélyes, ha nem követik szabadságkorlátozó tettek. És nem szállunk szembe ezekkel a törekvésekkel olyan határozottan, ahogy kellene, nem vitatkozunk velük elég meggyőzően. A Beszélő eddig lehetőségeihez mérten meggyőzően érvelt, és meggyőzően vitatkozott. Ezért kívánok a lapnak további húszéves sikeres működést.

• Márciusi tézisek