Gyulai György

Nyomtatóbarát változat

Ünneplésre, megemlékezésre éppen megfelelő hűvös, de tiszta, napsütötte délután volt október 23-án, legújabb nemzeti ünnepünkön.

Mégsem vonzott a Kossuth térre a színvonalas komolyzenei és irodalmi program annyi embert, hogy ne szúrt volna szemet az egész téren szanaszét elhelyezkedő, de összetartozását jól láthatóan, kitűzővel is hangsúlyozó csoport.

Eszembe jutott a régi, szamizdat-Beszélőnek egy hasonlata: „A tüntetésen civilruhások virítottak, mint flaszterre szórt aprópénz közt a köpés.” A demokráciában a „köpés” ugyan már méltatlan kifejezés, de virítani hogyne virítottak volna, ha, ránézésre legalábbis, ők voltak többségben (hatvannál belefáradtam a számolásba – lehettek akár kétszázan is).

– Bocs, milyen jelvény ez? – kérdeztem jámborul a 5-6 centis átmérőjű fehér körben zöldellő fára bökve.

A rokonszenves, magas, szőke, rövid hajú fiú udvariasan, de mintha provokációtól tartana, kicsit zavartan válaszolta: a Zöld Párté. Hozzátette még, mondták már rájuk, hogy „zöld ávósok”, de ő jobban szerette a bonsai pártot. Kibontakozó beszélgetésünkre felfigyelve, közelben álló társai is körénk gyűltek. Egyikük segítőkész tudakozódására megismételtem a kérdésemet: csakugyan a Magyarországi Zöld Pártról van-e szó. Megnyugtattak.

Lehet, hogy ennek a kis pártnak szinte valamennyi tagja kijött a térre, noha fontos dolguk lehet, hiszen minden másodiknál „tóki-vóki” is van. És miért csak férfiak, főként 20-30 évesek? Újabb próbaként a tér másik végén, eleve egy „tekintélyesebbet” választottam ki – neki füldugója is volt. Minden ugyanúgy. Most azt is megkérdeztem, hogy a Medveczkyék-e? (Ő az MZP elnöke.) Erre is „igen” volt a válasz. Másnap az MZP budapesti irodáján tőlem hallottak a dologról. A leírt jelvényt ők nem használják.

Tragikomikus. Természetes, hogy az Országház környékét biztosítani kell. Hogy ennyire, az kicsit bizarr, hisz egyenruhás is volt épp elég. Három már a metró alsó peronjára szorult. Mit gondoltak, mire számítottak, akik ennyi embert kivezényeltek? Vagy tényleg azt higgyem, hogy valakiknek rossz a lelkiismeretük? Bizonyára jobb, ha túlbiztosítanak, mint ha alul.

Az viszont már elfogadhatatlan, hogy jelvényeikkel és válaszaikkal a fiúk megvalósították a névvel való visszaélést [PTK 77. § (4)], esetleg a „hitelrontást” – a jó hírnév sérelmét – [PTK 78. § (1–2)] is.

Akkor, amikor senkinek semmi kifogása sem lehet, ha megmondják, hogy kik és miért vannak ott. Nota bene: néhányan itt is „lezöldávósozták” őket – hiába, Közép-Európában nem szeretik az egyenjelvényeket.

Jó hagyomány ez, épp október 23-án, a Kossuth téren, az erőszakszervezet tagjait feltűnő álcázással kirendelni?

A cél talán világos, csak a hatás sötét.

• Belföld