Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Mi késztette a Magyar Demokrata Fórumot arra, hogy beleegyezzen: az SZDSZ-es Göncz Árpád legyen a köztársaság ideiglenes elnöke, holott a parlamenti mandátumok száma alapján a maga jelöltjének is megszerezhette volna ezt a posztot?

Kónya Imre: A felelősségtudat, amely a Fórum eddigi politikájában is megnyilvánult. Az MDF úgy értékelte, hogy az ország érdekében meg kell kötni bizonyos megállapodásokat. A megállapodásoknak többnyire az a lényege, hogy engedni kell olyankor is, amikor ez látszólag nem közvetlen érdeke a megállapodáskötőnek. Mint ügyvéd is mondhatom: az az egyezség, hogy én is engedek, a másik fél is enged. Nyugodt körülmények között elvileg lehetséges, természetes lett volna, hogy a Magyar Demokrata Fórum a választásokon megszerzett pozíciót maximálisan kihasználja. Ennek azonban valószínűleg az lett volna a következménye, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is maximálisan kihasználja az ellenzéki pozícióját. Ezt a kiélezett politikai harcot, úgy érzem, nem engedheti meg magának az ország.

Beszélő: De mi volt az a – mondjuk így: közvetett – érdek, amely a Fórumot arra késztette, hogy bármiféle megállapodást kössön, amikor nem volt kényszer alatt?

K. I.: Remélem, hogy ugyanaz az érdek, amely az SZDSZ-t is erre késztette: nevezetesen az ország érdeke. Tehát az, hogy most már valóban minden energiát arra lehessen fordítani, hogy megteremtsük egyrészt a parlamenti demokrácia alapjait, és működtetni tudjuk a parlamenti rendszert, másrészt pedig, hogy kikerüljünk a válságból. Együtt és közös erővel.

Beszélő: A kampány során kiélesedett a viszony a két nagy párt között. Vajon ennek a „visszavételeként”, bizalomerősítő döntésként lehet értékelni az engedményt?

K. I.: Nem gondolom, hogy a kettő összefüggésben van. Még azt sem gondolom, hogy a normálisnál jobban kiéleződött a viszony. Lehet, hogy csak nekünk szokatlan a választási harc, és sokan úgy érezték, az egyik és a másik fél is, hogy méltánytalanságok történtek. Azt is természetesnek tartom, hogy ezt az SZDSZ sérelmezi jobban, de elárulhatom, hogy az MDF-en belül ugyanilyen sérelmek voltak. Csak hát miután az MDF megnyerte a választást, ezek nem kerültek előtérbe. Egy szó, mint száz, én nem érzem, hogy különösképpen kiélesedett volna a viszony a két párt között. De annyi tanulsággal biztosan szolgált a kampány, hogy megerősítette: nem szabad most belemenni a közvetlen elnökválasztásba, semmilyen körülmények között sem, mert a kampányhelyzet újra elvonja az energiákat, és ez nem segít abban, hogy hosszú távú együttműködés alakuljon ki a két szervezet között. Pedig ez feltétlenül szükséges, nemcsak a két szervezet, hanem általában kormánykoalíció és ellenzék között.

Beszélő: A megállapodás szűkíti az alkotmány kétharmados szabályának a hatályát. Ez nyilván kényelmesebbé teszi a kormányzást. Milyenek az esélyek arra – azoknak a törvényeknek a kérdésében, amelyeknek a meghozatalához továbbra is kétharmados többség kell –, hogy létrejön a konszenzus?

K. I.: Jók, mert az SZDSZ és az MDF között nincs alapvető nézeteltérés ezekben a kérdésekben. Tehát ha a jóakarat megvan – és úgy érzem, hogy ez a megállapodás biztosítja a jóakaratot –, meg lehet teremteni a konszenzust is, méghozzá egészen hamar.

Beszélő: A parlamenti frakció nem érzett csalódottságot a megállapodás miatt? Hiszen az MDF lemondott egy pozícióról…

K. I.: Nem. Semmiféle csalódottság nem volt. Azt hiszem, az összes képviselő ugyanúgy gondolkodik erről a kérdésről, hogy nem az egyik vagy a másik pártnak a megszerzett, megszerzendő előnyéről van itt szó, hanem sokkal-sokkal fontosabb dologról. Ami viszont együttműködést kíván, és az együttműködés feltételezi, hogy közvetlen előnyökről vagy előnyös pozícióról is lemondjon az egyik fél.

• Beszélő