Skip to main content

Z. S. [Szalai Erzsébet]

Z. S. [Szalai Erzsébet]: Beszélgetés egy 28 éves szakmunkással

arról, hogy mi történik Lengyelországban – és Magyarországon


Hogyan ért a szükségállapot bevezetésének a híre?

Teljesen váratlanul. Az ottani dolgok túlmentek azon a határon, hogy számítani lehetett volna arra, ami bekövetkezett… vagyis korábbra vártam. Vártam a keményedést vagy valamit, ami ebbe az irányba visz, de miután nem jött, úgy gondoltam, hogy valahogyan enélkül is konszolidálódhat a helyzet. Őszintén szólva, először örültem és megkönnyebbülést éreztem, hogy most majd véget érnek az állandó viták és harcok, és megindul a rendes termelőmunka.

Meddig tartott ez a jó érzés?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon