Skip to main content

Wojciech Maziarski

Wojciech Maziarski: A piacra dobott értelmiségi


A szociológusok, közgazdászok, politológusok, társadalompszichológusok ki fognak nevetni, de egy társadalom lelkiállapotát és kondícióját én tényleg a gyümölcslevek alapján ítélem meg. Ez a kritérium még sohasem csapott be. Szlovákia, benzinkút melletti üzlet: grépfrútlé nincs, almalé nincs, csak narancslé van. Magyarország, budapesti lakótelepi bolt: megvan minden alapvető gyümölcslé (grépfrút, alma, narancs), de mindegyikből csak egyfajta; hiányoznak a kevésbé tipikus ízek.

Wojciech Maziarski: A faltörő kos


Az eset valószínűleg példa nélküli a legújabb kori Európában: egy belügyminiszter a nyilvánosság előtt egy szomszédos hatalom biztonsági szolgálatával fenntartott kémkapcsolattal vádolja meg miniszterelnökét. A esemény helyszíne: Lengyelország. Az esemény időpontja: 1995. december 19.

Wojciech Maziarski: Erdélyi helyszíni tudósítás


A kerekasztal megbeszélései után az illegális nyomdák lekerültek a pincébe, mert talán még szükség lehet rájuk. Nem lett. Így az után az egyik gépet kiküldtük Mongóliába, hogy azzal nyomtassák a kommunistaellenes röplapokat és újságokat. A másikat Romániába küldtük. Ezt a gépet én is elkísértem.

Temesvár

Temesvárott George Serban, a város nevét viselő szövetség vezetője képviseli a hatalmat. Ez azért különös, mivel a Societatea Timisoara a kormánnyal szemben álló, ellenzéki csoport. „Jos Iliescu!” (Le Iliescuval!) – hirdetik a feliratok a falakon.




Wojciech Maziarski: A gordiuszi csomó

Kárpótlási korlátok


Amikor Lech Walesa a választási kampány során meghirdette a „kommunizmus maradványainak gyors felszámolását”, híveiben olyan reményeket keltett, hogy gyorsan és egyszerűen megoldódnak majd mindazok a vitás kérdések és nehézségek, amelyeket az előző kormány lépésről lépésre, aprólékos gonddal igyekezett megoldani, mindig betartva az érvényes jogszabályokat (amelyek megváltoztatásán ugyancsak fáradozott). Amikor Walesa azt mondta: „Átadom Lengyelországot a lengyeleknek, és visszaadom az igazságot”, akkor sokan azt hitték, egy gyors huszárvágással átvágható a gordiuszi csomó.

Wojciech Maziarski: A misszió vége


Az elnökválasztás után Walesa „lehiggadt”, letett demagóg, populista retorikájáról, elhatárolta magát az antiszemitizmustól és az értelmiségellenességtől, felhagyott az irreális ígéretekkel, nem követeli a mitikus „gyorsítást”, és igyekszik elősegíteni a különböző politikai erők konszolidációját. Javaslatot tett például egy elnöki Politikai Tanács megszervezésére, amelybe beválasztották volna a különböző politikai csoportosulások képviselőit.

Wojciech Maziarski: A hatalomnélküliek hatalom nélkül


Ez év január 10-éig Lengyelországban minden újság címoldala az úi kormány alakulása körüli találgatásokkal volt tele, ám január 11-e óta a legfelső szinten zajló politikai és személyi torzsalkodások a kutyát sem érdeklik.

A közvéleménynek ez még megbocsátható, de mit szóljunk arról, hogy a parlamenti képviselők az új kormány összetételéről folyó vita alatt csapatosan hagyják el az üléstermet, hogy az előcsarnokban elhelyezett tévékészülékeken síri csendben figyeljék a litvániai eseményekről szóló közvetítést.

Január 13-án a ROAD a varsói szovjet nagykövetség elé hívta az




Wojciech Maziarski: Tévedések végjátéka


Előjáték

Kezdetben minden jel arra mutatott, hogy a januárban életbe léptetett drákói szigorúságú gazdasági intézkedéseket a lengyel társadalom nyugalommal és megértéssel fogadja, még a szakszervezetek is, amelyektől pedig sokan demagóg támadásokat vártak. Kormánykörökben ezt a nyugalmat úgy értelmezték, hogy a társadalom megérti és tudatosan elfogadja a végbemenő változások logikáját, s felismerte Balcerowicz gazdasági tervének elkerülhetetlen konzekvenciáit.


Wojciech Maziarski: Búcsú Mazowieckitől?


A legnyugtalanítóbb a társadalmi tekintélyek leértékelődése: Lech Walesa és Tadeusz Mazowiecki együttesen a szavazatok nem egészen 60 százalékát tudta csak megszerezni. A munkások és a fiatalok körében ez a százalékarány még kisebb volt, az 50 százalékot sem érte el. Ez azt jelenti, hogy a Szolidaritás szembekerült a többséggel. Még rosszabbul fest a helyzet, ha tekintetbe vesszük, hogy az állampolgárok egy csoportja (legalább 30 százaléka) távol maradt az urnáktól. Ijesztő módon csökken az emberek hite abban, hogy van értelme a lemondásnak, és hogy anyagi helyzetük meg fog javulni.

Wojciech Maziarski: A vezércsel


A gyorsítók

Walesa elnökválasztási kampányának kezdete jóval megelőzte azt a parlamenti döntést, amely jogi lehetőséget teremtett az előrehozott elnökválasztásra. Fő szövetségese ebben az az újdonsült centrumplatform volt, amely ez idő tájt nagyszabású akciót hirdetett „gyorsítás” fedőnéven, valójában azért, hogy mielőbb bekerüljön a politikai köztudatba. Önerőből ez aligha sikerülhetett volna nekik, hiszen szemben álltak mind a kormánnyal, mind a lengyel ellenzék kulcsembereit tömörítő csoportokkal. Volt azonban egy propagandabuldózerük: Walesa neve és tekintélye.


Wojciech Maziarski: Peches gyilkosok?


1984 őszén a BM funkcionáriusai elrabolták és meggyilkolták Popieluszko atyát, a Szolidaritás leghíresebb lelkészét. Azt, hogy kik voltak a tettesek, a közvélemény csak azért tudta meg, mert Popieluszko sofőrjének sikerült megszöknie az elrablók száguldó kocsijából, a bűntett színhelyén pedig megtaláltak egy rendőr jelvényt. Pech? Ügyetlenség? Lehet, de nem valószínű. Hiszen nem kezdők voltak, akik a kommunizmus ellen lázadó Lengyelországot megtestesítő embert betömött szájjal vízbe merték dobni. Igenis profik voltak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon