Skip to main content

Vitalij Moszkalenko

Vitalij Moszkalenko: Fekete gimnasztyorka – vörös horogkereszttel


Egy átlagorosz átlagfizetése átlagosan tízszeresére nőtt: az egykori 250 rubel helyett maximum a havi háromezret éri el, miközben az árak száz–négyszázszorosára, sőt helyenként ezerszeresére nőttek. Mindennek tetejébe 10–15-ször többet kell fizetni az óvodáért, a benzinár hússzorosára, a lakbér ötszörösére, a villanyáram díja tízszeresére ugrott föl, a vodkáért tavalyi 7 rubel helyett 150–180 rubelt kellene kifizetni, gyerekruháért pedig, ha lehetne kapni, a tavalyinak százszorosát. Egy Zsiguli egy éve az állami szektorban kb.

Vitalij Moszkalenko: Az ember zokog – igen, igen, zokog!

Kinotaur ’92 – Filmfesztivál Szocsiban


Nagy ország az enyém, a szó mindkét értelmében. Valószerűtlen ország, ahol gyilkolnak, füleket vágnak le és szemeket szúrnak ki, de a szomszédban, mondjuk egy másik szobában, ahová áthallatszik az áldozat jajveszékelése, némi melankóliával igazítanak a vonón, áll alá szorítják a hegedűt, és muzsikálni kezdenek. Ihletetten, félig hunyt szemmel.

Vitalij Moszkalenko: Köpni vagy kopogni?

avagy: mindenkinek megvan a maga spiclije


1979-ben egy Amerikába készülő barátunkat búcsúztattuk. Timur Georgiadze, a neves színházi rendező akkor már öt éve nem dolgozott. Nem hagyták. Végül elszánta magát. Feleségül vett egy amerikai nőt, és úgy döntött, kivándorol. A búcsúestre csak mi, a legszűkebb baráti kör tagjai kaptunk meghívást. Erre mit látunk? Hatalmas buli, amúgy grúz módra: vagy száz ember szorong a kétszobás lakásban. Mozdulni se lehet. Jó, ha tíz embert ismerek az alkoholgőzös seregletből.

Vitalij Moszkalenko: Arról, hogyan „gyakta meg” Csehov a japán nőt


Nos, megtörtént. Jack Nicholson megfogta Jessica Lange két lábát, hanyatt lökte a nőt az asztalon, és a FÁK verítékező polgárainak szeme láttára „bevágott neki”. Mindez február ötödikén történt, A postás mindig kétszer csenget című amerikai film sugárzása során. Hangsúlyozom: az állami televízió egyes csatornáján. Nyugtalanság lett úrrá rajtam, kinéztem az ablakon, nincs-e valami… valami mozgolódás. Semmi. Csönd. Tüntetés nincs, tiltakozást nem hallani, az éhes és „privatizált” nézőknek tetszett, ahogy Jack csinálta.

Vitalij Moszkalenko: „Velünk az Isten és a Mindenható!”

Beszélgetés Szergej Karaganov történésszel
Zavaros Idők Korában


Amikor az orosz, ukrán és belorusz államfő megkötötte a titkos paktumot, még érvényben volt a szovjet alkotmány: az államközösség létrehozói épp azt a cikkelyt vették semmibe, amelyiknek megsértésével az augusztusi puccsistákat is vádolták. Ugyanígy bármikor, bárki megszüntetheti a mostani alkotmányokat is? Jöhet egy tettrekész vörös-barna vezér és gyorsan „lapátra teszi” a Jelcineket és a Kravcsukokat, ahogy „kiebrudalták” Gorbacsovot is?

Nálunk bármikor bármi megtörténhet, de a jelenlegi helyzetben nem látok lehetőséget efféle fordulatra.


Vitalij Moszkalenko: Hétköznapi „nasizmus”


Alig egy hete beállított hozzám az unokaöcsém. Öt éve végezte el az egyetemet, ócska kis mérnöki állást kapott, pár kopejkát keresett. Család, két gyerek, szóval, egyhamar lelépett. Most kamionsofőr, tele pénzzel, bejárja az egész országot. Hozzám is benézett. Napraforgóolajat hozott Mihajlovkából, Moszkvában úgysincs. Nagy szíve van, idecipelt vagy tíz litert. Hálálkodok, asztalhoz ültetem, vodkával kínálom. Hat éve nem láttuk egymást. Öles vállú, szőke óriás. Ilyenekre mondják nálunk a Don-vidéken: igazi orosz. Lassan kezd berúgni. Nézzük a tévét.

Vitalij Moszkalenko: Kim Ir Szen és Fidel Castro titkos levelezése

avagy az üresség rejtjelezése


Két éve nagy elővigyázatlanságomban írtam egy forgatókönyvöt. Film készült belőle, játszották a moziban, aztán a Központi Televízió műsorán is szerepelt. Akkor hívott fel a film rendezője, mondván, hogy ezért nekem honorárium jár, de erősen vértezzem fel magam türelemmel, ha megpróbálok pénzt „kitaposni” ebből a monstrumból, megemlítette, hogy legalább öt intézmény foglalkozik a szerzők kifizetésével, de senkinek nem érdeke, hogy a pénzt meg is kapják, sőt.

Vitalij Moszkalenko: A hulla él…


Az esti híradó után az egész ország ráveti magát a tévére: kezdődik a „Belügyi hírek”, a népszerűségi listát magasan vezető moszkvai „Kék fény”-adás. Sziréna, fékcsikorgás, csahol a rendőrkutya, kattog a telex: ennyi és ennyi meggyilkolt ember, ennyi és ennyi kifosztott lakás, lövöldözés Jekatyerinburgban, Moszkvában.

Vitalij Moszkalenko: Én és „Az”


Kovaljov őrnagynak nem az orra tűnt el, hanem… egy tagja. A hímtagja. Ennek minden következményével együtt.

Friss színházi premier, a vilniusi Ifjúsági Színház vendégjátéka Moszkvában: Gogol „Az orr” című műve döbbenetes előadásban. Rendező: Eimontas Nekrosius, akit az olasz színikritikusok és rendezők tekintélyes fóruma nemrég az év legjobb rendezőjének kiáltott ki.


Vitalij Moszkalenko: A szocsa

74 év: Vajúdás vagy agónia?


Mi a szocsa? A szocsa szocsa eredetű szó, eredeti jelentése: szórólapát, hányólapát, szemeteslapát, valami az egyszerű lapát és a buldózer között. Ormótlan, primitív kéziszerszám. Tárgy, amit csikorogva belemerítünk, belevágunk valamibe, majd lendületet veszünk, és arrébb dobjuk.

Ám a szocsát mostanában egészen más jelentésben hallani lépten-nyomon. A szocsa életünk különös, furcsa jelensége. Sőt. Az egész életünk. Szocsa a lakásunk, az útjaink, szocsa az iparunk, szocsa a feleségünk, a gyerekünk. A szocsa: mi vagyunk. Az életstílusunk. A szocsa agyrém, hallucináció, őrület.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon