Skip to main content

Ventilla Gábor

Ventilla Gábor: Atomcsata


Egy lépést hátrálnom kell…

Mi tagadás – eszembe sem jutott megkérdőjelezni a paksi atomerőmű 1,40 Ft/kW-órás termelői árát, holott bizonyára van emögött valami kedvező pénzügyi feltétel is, és holtbiztosan találni hasonlókat a külföldieknél is…

Józan paraszti ésszel aligha lehetne másképp elképzelni azt, hogy 30 százalék feletti kamat mellett pénzügyileg talpon maradhasson egy hosszú távú (szolid) beruházás. Álomszép, hosszú távú beruházás az, amelyből 10 év alatt törleszteni lehet az alapító tőkét, és további 20 év alatt ezt az összeget meg lehet duplázni.




Ventilla Gábor: Atomalku


Ha volna egy csepp eszünk…

és mernénk reálisan értékelni a helyzetünket, akkor már építenénk az új atomerőművünket.

Mert mi a helyzet? A helyzet az, hogy az atombombának köszönhetjük a harmadik világháború elkerülését. Pontosabban: a józan ész az atombombákkal együtt már képes volt megvédeni a békét. No persze, nem ingyen: a bombák rengetegbe kerültek. Ennek az ágnak egy kicsiny összetevője az emberekben keltett irtózás mindentől, ami „atom-”.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon