Skip to main content

(Vég Gábor)

(Vég Gábor): Forrósodó ősz előtt

Kornis Mihály: A dolgok állása – szerintem (Beszélő, 1991. szeptember)


Sok mindenben egyetértek Kornis Mihállyal, amikor esszéjében bírálja az SZDSZ-t sajtópolitikájáért, a médiában való elszürküléséért s főleg azért, mert 1990 tavaszához képest szinte teljesen elvesztette eleven kapcsolatrendszerét azzal a több mint egymillió állampolgárral, akik – jórészt tudatosan – tavaly az SZDSZ-re szavaztak. Persze a dolog nem azon múlt, hogy Kis János és a többi ügyvivő hány vidéki város főterén tartott vagy nem tartott beszédet. Az sem biztos, hogy az ország „körbeutazása” sikerrel kecsegtetne.

(Vég Gábor): [Olvasói levél]

Eladó laktanyák (Beszélő, 1991. 8. szám)


Az írás a velem folytatott beszélgetés alapján készült, de nem interjú formájában. Az újságíró, Upor Péter korrektül tolmácsolta szavaimat, akadt azonban egy-két pontatlan megfogalmazás:

1. A kormányzati irányelvek alapján jelenleg a hasznosításból befolyt összeg fele az önkormányzatot, fele az állami költségvetést illeti. („Természetesen” a szovjeteknek fizetendő kártérítés után.) Megjegyzem, hogy ez ma csupán elméleti lehetőség, hiszen a végleges hasznosító kijelölésére kevéssé van mód.


(Vég Gábor): Ki a mumus?


A Beszélő 30. számában elemző cikk jelent meg Kelemen Péter tollából, melyben a szerző a Nemzeti Alaptantervről s annak valószínű meghiúsulásáról fejti ki a véleményét.

Amellett, hogy érvelése számomra alapjában elfogadható, 11 év gyakorló tanári tapasztalatai arra késztetnek, hogy e szerteágazó problémában néhány ponton vitába szálljak vele, illetőleg általa nem érintett aggályokat is megemlítsek.

Nem érdemes sokat elidőzni azon, hogy a kormánykoalíció alapvetően nem szakmai, hanem politikai indokok alapján állította le az előző kurzus alatt beindított munkálatokat.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon