Skip to main content

Vég Gábor

Vég Gábor: Anna Frank és Radnóti Miklós


Túlzás lenne azt állítani, hogy a közvetlen érintetteket agyonbombázzák információkkal e mindennapjaikat meghatározó témában. Úgy gondolom, a demokratikus döntéshozatal és döntéselfogadás alapkövetelménye a leglényegesebb elemek korrekt ismertetése.

Zoltai Gusztávnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetőjének október 24-i nyilatkozata* – néhány apró, félreértésre alkalmat adó elemtől eltekintve – hitelesen mutatta be a jelenlegi helyzetet. Erre vonatkozó észrevételeim:

1.




Vég Gábor: Itt a vége, fuss el véle…


Többéves vajúdás után végre napvilágot látott a rendszerváltás utáni első igazi történelemtankönyv. Szerzője, Fekete Pál (ma az MDF országgyűlési képviselője) művét az általános iskola 8. osztálya számára készítette. A tetszetős könyvecskét lapozgatva az első meglepetés akkor ért, amikor a tartalomjegyzékhez érve szemembe ötlött: a parlamenti honatya egészen napjainkig vezeti a nebulókat XX. századi nemzeti történelmünk útvesztőiben. Hiába hát a sok évtizedes tapasztalat, mely nem tartja célszerűnek tudományos mezbe öltöztetni az aktuálpolitikai érdeket. Vagy tévednék?

Vég Gábor: Szovjet örökség


A Beszélő július 27-i számából (Hányan kívánnak a Magyar Autokrata Fórum tagjai lenni c. cikk) megtudhattuk azt, amit a sajtó – eléggé el nem ítélhető módon – elhallgatott előlünk ama nevezetes június végi napról szóló tudósításaiban.

Vég Gábor: Egy baloldali álma

(avagy egy szabad demokrata rémlátomása)


1991. március 25-én több százezres tömeget mozgósított a Baloldali Blokk.

Az MSZMP, az MSZP és a Magyar Néppárt vezérszónokai a Kossuth téren a dolgozó rétegek nevében követelték a polgári koalíciós kabinet lemondását, a szabadságjogokkal visszaélő liberális politikusok felelősségre vonását, a tűrhetetlen anarchia felszámolását.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon