Skip to main content

Vári György

Vári György: Összefonódások III.

Magenheim doktor és Lukács elvtárs

Vári György: Bál után

Egyre riadtabb lettem az utóbbi időben, mostanában már inkább rezignált. A helyzet olyan szédületes gyorsasággal romlik, hogy aránylag edzett pesszimizmusom csak kulloghat utána. Amikor elkezdtem publicisztikát írni, megfogadtam, hogy privát riadalmaimat nem osztom meg a közzel, nem lesznek vízióim, higgadt és pontos leszek, felelős és analitikus, amennyire tőlem telik, próbálok magyarázni és javaslatot tenni. Úgy csinálni, mintha a demokratikus nyilvánosság és az érvek ereje, mintha mindez nem merő fikció volna. Az elmúlt napokban egyre lemondóbb fejcsóválással olvasom az egyetlen országos napilapot, amelyet még a kezembe tudok venni, a Népszabadságot.

Vári György: Összefonódás II.

Mikor érdemes olvasni a Varázshegyet?

Életemben először akkor voltam anyámtól hosszabb időre elválasztva, amikor – ’90 tavaszán – elment három hétre Izraelbe. Természetesen nem véletlen, hogy éppen akkor, éppen az első szabad választások idejében.

Vári György: Összefonódás

Miért érdemes mégis olvasni a kuruc.infót?

Az utóbbi hetekben kezdek lassan leszokni a kuruc.infó-ról. Egyrészt alighanem azért, mert szerelmes vagyok, és ez elfoglal, másrészt pedig azért, mert egyre többet jár a fejemben Szép Ernő zseniális kispublicisztikája, amit majd később idézek.

Vári György: Mit tanít a Biblia?

Isten egyfajta csendjéről Röhrig Gézának

Különös nyári délután volt, színültig telve melankó­liával, ismeretes a nyári délutánok végtelen hosszúságán átszüremlő hallgatás, a végtelen térségek konok hallgatása. Közeledett, de nem ért el a nap vége. Összefutottam a Jászai-villamosmegállóban egy hajléktalannal.

Vári György: Válasz Teslár Ákos kritikájára

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon