Skip to main content

Váradi Monika Mária

Váradi Monika Mária: Kettős kötésben

Asszimiláció és etnikai túlélés között


„Hol a haza?” – a svábok válasza egyértelmű erre a kérdésre: Magyarországon; a magyarországi svábok számára ugyanis „állampolgárság és nemzettagság egybeesik”. A Volksbund idején kezdeményezett disszimilációs törekvések nem vezettek eredményre, és a második világháborút követő időszakban sem lépett a német az átmenetileg kiürüléssel fenyegető magyar nemzeti identitás helyére.

Bindorffer Györgyi kettős identitásról szóló könyvének műfaja tekintetében már a címek hierarchiája is eligazít.


Váradi Monika Mária: „A rendszer működőképes, de…”

A kisebbségi önkormányzatok működési és együttműködési modelljei


A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot kezdeményezett Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kisebbségi és települési önkormányzatai körében azzal a céllal, hogy a kisebbségi önkormányzatok működési tapasztalatai és a kisebbségi, valamint a települési politikusok véleménye alapján ajánlásokat fogalmazzon meg a kisebbségi önkormányzati rendszer hatékonyabbá tétele érdekében. A vizsgálat három pilléren nyugodott.

Váradi Monika Mária: Rendszerváltó kálvinisták

A karikási presbitérium


Színpad és szereplők

Főiskola, gimnázium, általános iskola, templom, két parókia, egyházi hivatal, Kálvin-terem; Karikás központjában nem kell öt perc ahhoz, hogy elsétáljak az összes egyházi épület mellett, abban a sűrű térben, amely az 1990 óta eltelt évek eseményeinek színpadaként szolgált.


Kovács Katalin, Váradi Monika Mária: Kisvárosi nők


Hatvan különböző foglalkozású, eltérő életkörülményekkel, társadalmi helyzettel jellemezhető asszony élettörténete alkotja írásunk alapanyagát. 1995 júliusa és 1996 márciusa között beszélgettünk velük ott, ahol mindannyian élnek, egy alföldi mezővárosban.[1] Egy eltartott és egy közelmúltban munkanélkülivé vált asszony kivételével valamennyi beszélgetőpartnerünk aktív kereső volt a kérdezés időpontjában.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon