Skip to main content

Tamási Miklós

Tamási Miklós: Forradalom alulnézetből


1956. szeptember 1., Szolnok

Kedves Apa, Anya és Pisti!

Eltelt egy nap, az első nap L. „mérnök szaktárs” életében. Szép nap volt, tanulságos. Sok elvtárssal megismerkedtem, sok mindent láttam egy nap alatt. Munkahelyemről csak annyit, hogy nagyon szép hely, szeretek itt lenni. A berendezés is eléggé új – 4-5 éves – az épület pazar, egy fala például tiszta üvegtéglákból épült. Szobám 4x6 méteres, 3 ablakkal, kétajtós szekrénnyel, fehér, széles csőággyal, kis asztalkával, két székkel. Padlója fehér gumi.




Tamási Miklós: Menekülő magyarok

A Szabad Európa Rádió tudósítójának grazi telefonjelentései 1956 novemberéből

„Szabad Kossuth Rádió Budapest és Szabad Petőfi Rádió Győr. Jó reggelt kívánunk, kedves hallgatóink! Ma 1956. november 4-e, Károly napja van.” Evvel a bekonferálással kezdte meg utolsó adásnapját a Parlament épületéből sugárzó Szabad Kossuth Rádió. Ebből és az ezt követő hírösszeállításból, időjárásjelentésből („Budapest felett az égbolt borult. Szélcsend van. A hőmérséklet plusz 1 fok”), majd a szalagról leforgatott verbunkosokból és orvosi tanácsokból (Buga Jakab ötperces előadása szoptató anyák­nak az anyatejről) kevesen sejthették, hogy a szovjet hadsereg időközben megkezdte a Forgószél hadműveletet Magyarország és Budapest bevételére.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon