Skip to main content

Tallár Ferenc

Tallár Ferenc: Az igazságosság „kisiklatása”

Rawls igazságosságelmélete és a keresztény hagyomány


Az igazságosság legfőbb követelménye, mondja Arisztotelész, hogy az egyenlő dolgokat egyenlő, a nem egyenlő dolgokat pedig nem egyenlő módon kezeljük. Mert az igazságtalanság, és az igazságtalanságból származó vádaskodás vagy háborúskodás, mindig abból származik, „hogy vagy az egyenlők nem egyenlő részeket, vagy a nem egyenlők egyenlő részeket kapnak osztályrészül és élveznek”.[1] De miért az az elemi felháborodás, ami az igazságosság elvének megsértésével általában együtt jár?

Tallár Ferenc: Demokrácia vagy nacionalizmus?


A sikertelen puccsal a konzervatív erők – halljuk eleget – „lefejezték magukat”. A pártbürokrácia, a KGB, a hadiipari komplexum pozíciói olyannyira meggyengültek, hogy a visszarendeződés veszélye, egy birodalmi-kommunista restauráció fenyegetése lekerült a napirendről. Ha pedig vereséget szenvedett a Rossz, akkor (és következésképpen) csak a Jó diadalmaskodhatott: a demokrácia Jelcin mögött felsorakozott erői. A konzervatív erők veresége után az egykori centrumból óhatatlanul „jobbra” tolódó Gorbacsov pozícióvesztését jól jelzi a történéseknek ezt a diadalmas dinamikáját.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon