Skip to main content

Tábori Zoltán

Tábori Zoltán: Papírszék


A klórszagú kapualj kövén, az első megroggyant kukával egy vonalban két szó volt fekete mozaikszemekből kirakva: ISTEN HOZOTT.

Egy pillanatra megtorpantunk, rábámultunk a feliratra, aztán vagy kikerülve, vagy átlépve, vagy rátaposva mentünk tovább. Csak hárman voltunk: amikor a hatodik kerületi végrehajtó, ez a kerek képű, testes, negyvenes férfi meghallotta, hogy én is jövök, azonnal a kapitányságot tárcsázta: mára nem kell rendőr.

– Hülye vagy! – csóválták a fejüket a többiek. – Rátok hívják a yardot!




Tábori Zoltán: A siker szemináriuma


– És most álljanak fel azok, akik ma vannak köztünk először, akiknek lelki szeme előtt egyetlen cél lebeg: elérni, meghaladni legalább a háromszázalékos szintet! Háromszoros hurrá a fantasztikus új belépőknek!

Tapsvihar kerepel, farsangi kürtök és trombiták nyerítenek, valahol a D szektorban vijjog egy autóriasztó.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon