Skip to main content

Szép Zsuzsa

Szép Zsuzsa: Ki befolyásolta a Városházát?

Kényszerkilakoltatástól félő ügyintéző


– A tanácselnök urat keressük! – mondta három gyereke és férje társaságában egy fiatal hölgy az elnöki titkárságon.

– Házon kívül van. Milyen ügyben? – kérdezte a titkárnő, miközben aggódva figyelte a legkisebb ebadtát, aki a telefonkészüléket igyekezett megkaparintani.

– Ha nem intézkednek, napokon belül utcára kerülünk – válaszolta az asszony, majd megpróbálta a kis csibészt leszedni a titkárnő asztaláról.

Jó ötlet, mondhatná bárki, beállítani három csemetével, és lakást követelni a tanácstól. Ebben az esetben nem erről volt szó.






Szép Zsuzsa: Svábhegyi lokálpatrióták

A kiskirályok és a kerületi igazgatás ellen


„Alapította negyvenkét polgár a Költő utcai iskolában 1990. február 8-án. Célja, a szovjet típusú tanácsi rendszer megszüntetése.” Így kezdődik az elsők között alakult Svábhegy Önkormányzat bemutatkozása. Keretében a lakók már akkor képviselték saját érdeküket minden lehetséges fórumon, amikor még önkormányzati törvény nem létezett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon