Skip to main content

Szalai Erzsébet

Szalai Erzsébet: Eredeti tőke-átcsoportosítás és szociális jogok

A köztársaság állapota


Minden témaválasztás értékválasztás: nekem a köztársaság állapotáról a szociális jogok helyzete jut elsősorban az eszembe. Mert az alapvető szociális jogok érvényesülése nélkül nemhogy a köztársaságnak, de valójában magának a társadalomnak a létezése is kétségessé válik.

Nálunk a szociális kérdésekről – különösen az értelmiség körében – valamiféle szentimentális leereszkedéssel szokás beszélni.


Szalai Erzsébet: A kettős kötés


Furcsa érzéssel kezdek neki ennek az írásnak. Amikor barátaimmal a „nőkérdésről” beszélgetünk, és szóvá teszem hátrányos helyzetünket, azt, hogy egy nőnek hússzor annyit kell produkálnia, mint férfitársainak, hogy komolyan vegyék, elismerjék, mindig ugyanazt tapasztalom: elmosolyodnak, és ellágyult hangon azt mondják: „Ó, ti nők, milyen drágák, kedvesek vagytok, milyen üres lenne az életünk nélkületek!…”

A dolog hárítása része annak a jórészt tudattalan mechanizmusnak, amellyel a férfitársadalom nemünk helyét kijelöli a világban.


Szalai Erzsébet: A restrikciós spirál


Húzd meg – ereszd meg

A restrikciós gazdaságpolitikát bíráló hazai szerzők közül a legszínvonalasabb kritika Antal László nevéhez fűződik. Antal 1985-ben megjelent könyvében bevezette a restrikciós spirál fogalmát.


Szalai Erzsébet: Az önmagába visszatérő ösvény


A nagyvállalatok erős alkupozícióját és érdekérvényesítési lehetőségeit a Kádár-korszakban számos kutató kizárólag az állampárt-pártállam monopolisztikus politikai és gazdasági szerepével és a nagyvállalatok, valamint ágazati minisztériumok ebből levezethető ellátási felelősségével magyarázta. E gondolkodásmód szerint a nagyvállalati túlsúly következmény volt, annak a gazdasági mechanizmusnak a következménye, amelyet a vertikális irányú, nem piaci, egyedi informális különalkuk rendszere jellemez.

Szalai Erzsébet: Az SZDSZ útja a(az)…?

Vannak kiutak?


Manapság, amikor megnyilatkozásaiban – természetesen írói munkássága részeként – a kormánykoalíció vezető pártjának több személyisége sem leplezi örömét az SZDSZ-ben kialakult helyzet, az SZDSZ gyengülése miatt, ami engem illet kétségek között kezdek hozzá e cikk írásához, mely természetesen csakis bírálattal kezdődhet.

Szalai Erzsébet: Oldás és kötés


Az előzmények

A politikai egyeztetőtárgyalások legfőbb célja a többpártrendszerre való békés átmenet feltételeinek kidolgozása volt. Pontosabban: az ellenzéki pártoknak volt ez a legfőbb célja, az MSZMP ugyanis kezdettől fogva azon volt, hogy a tárgyalásokat a kormányzati felelősség megosztására is felhasználja. Még közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha azt állítjuk: a rendkívül zilált állapotban lévő MSZMP-ről egyre inkább leváló kormány felelősségmegosztási törekvéseiről volt itt elsősorban szó.


Szalai Erzsébet: Az új elit


Manapság a politizáló közvélemény és a független szervezetek nagy része legelsősorban a többpártrendszerre való átmenet kérdéseivel foglalkozik. Stratégiák, taktikák, koalíciók születnek e vonatkozásban. Az Ellenzéki Kerekasztal az MSZMP-t mint a hatalom kizárólagos birtokosát jelöli meg. Több független szervezet a jelenlegi kormány lemondását követeli.

Korábban sem vitattam, ma sem vonom kétségbe a többpártrendszerre – a valóságos, az esélyek egyenlőségén alapuló többpártrendszerre – való áttérés történelmi jelentőségét.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon