Skip to main content

Szabó Zoltán

Szabó Zoltán: Döntés után


Tellér Gyula politikai vitairata, a „Döntés előtt” csaknem három hónapja jelent meg. A szerző az SZDSZ-ben szerinte kikristályosodott két markánsan eltérő koncepciót ismertette, elemezte, és foglalt állást félreérthetetlenül az egyik mellett. Ebben a koncepcióban nem volt nehéz felismerni az SZDSZ elnökválasztási kampánya során Tölgyessy Péter által hangoztatott programelemeket. A másik, elvetett koncepciót a szerző – megint csak az újraválasztásáért küzdő pártelnök kampányával összhangban – a Pető Ivánt támogató „köménymag” nyakába igyekezett varrni.

Szabó Zoltán: Szociális és liberális demagógia


Laki mindenekelőtt egy olyan egységes és kivitelezhető gazdasági stratégiát kér számon a szocialistáktól, amelybe a párt ígéretei szervesen beleillenek. Van ilyen stratégia – mondhatnók Iljics után szabadon.

Induljunk ki mindenekelőtt abból, amiben vélhetőleg nem lesz vita liberálisok és szocialisták között: reális gazdasági stratégia célja nem lehet más, mint működőképes piacgazdaság megteremtése Magyarországon.


Szabó Zoltán: A Szabadelvű Szocialisták Platformja

(Válaszféle Szabó Miklósnak)


A Magyar Szocialista Párt 1990-es kongresszusát megelőzően és a kongresszus két fordulója között folytatott viták tanúsága szerint a szocialisták egységesek abban, hogy pártjukat szociáldemokrata pártként kívánják meghatározni.

Szabó Zoltán: Reform

Magyar Nemzet, 1939. július 16. és július 23.
Szabó Zoltán a Magyar Nemzetnél


1. „A dolgot önmagát nézzük...”

Reform alatt most nem a szociális reformot, nem a földreformot, nem is magyarságunk és öntudatunk reformját, a lelki reformot, hanem: politikai gondolkodásunk reformját értem.

Azok számára, akik a hazai dolgokat mélyebben vizsgálják, nagyon világos lehet, hogy a baj egyik gyökere itt van. Utolsó esztendeinkben a politikai gondolkodás hazai hagyományai egészen elhalványultak, elsilányodtak és szinte pártkülönbség nélkül germanizáltattak.

Hogyan?






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon