Szabó Miklós: Március radikalizmusa

1848 a demokratikus radikalizmus mára szinte veszendőbe ment emlékét idézi fel. Noha Petőfi nézeteit a francia forradalomról girondista szerzők alakították (Lamartine forradalomtörténete és a nála jóval kisebb költő, Beranger versei) a magyar forradalmi fordulat előkészítésében jakobinusként vett részt.

• Tovább

Szabó Miklós: Nincs harmadik út

Dénes Iván Zoltán barátom Eltorzult magyar alkat című könyve számomra deheroizáló mű. Bibó Németh László mélymagyarság-teóriájával kapcsolatos véleményeinek filológiai részletességű adatfeltárásával megingatta Bibó Istvánt azon a piedesztálon, amelyen lelkemben állt. Megingatta, de végül mégsem döntötte le.

Bibó a szememben három teóriával tette magát a legnagyobb magyar politikai gondolkodóvá. Az első a „hamis realizmus” teóriája.

• Tovább

Szabó Miklós: A Lajta Bánság fantomja

A koszovói háború bebizonyította, hogy a hidegháború–détente egyensúlyrendszer által fenntartott „jaltai világrendszert” követő „máltai világrendszer” már nem képes betölteni funkcióját: a válság kikényszerítette a nemzetközi biztonsági rendszer újragondolását. Olyan biztonsági rendszerre van szükség, amelynek keretein belül elegendő erő áll rendelkezésre ahhoz, hogy konszenzusteremtésre alkalmas elvek alapján tűzfészkeket felszámoljanak, konfliktusokat rendezzenek, tartósan instabillá vált térségben új alapokon nyugvó stabilitást teremtsenek.

• Tovább

Szabó Miklós: Az ellopott barikád

1982-ben a forradalom külföldön folyó szellemi utóvédharcában felszínre kerül az a rejtetten kezdettől meglevő feszültség, amely a „nagyimrés” forradalomábrázolás és a fegyveres felkelők élményei között volt. A fegyveresek – nem alaptalanul – úgy érezték, hogy a pártellenzékből jött értelmiségiek kisajátították maguknak azt a forradalmat, amelyet ők – érthetően – teljes egészében a maguk művének tartottak.

• Tovább

Szabó Miklós: A fegyverek kritikája

Elérkezett a Tanácsköztársaság nyolcvanadik évfordulója. A rendszerváltás tizedik évében (’89-től számítom) indokolt első utókorként visszatekintenünk rá, és véleményt alkotni. A Horthy-rendszer valahogy úgy kezelte ’19-et, mint a kommunista történetírás a francia forradalom történetében az hebertistákat és a veszetteket, akik olyan szélsőségesek voltak, hogy az még a jakobinusoknak is sok volt.

• Tovább

Szabó Miklós: Az ellenzéki egység halottja

1979-ben lendületet vett az 1968-as szélroham után bontakozni kezdő új értelmiségi ellenzékiség.

Magyarországon a csehszlovákiai vértelen forradalom hatására újabb értelmiségi pártellenzéki irányzat szakadt le a hatalomról, igaz nem a hatalmi centrumról, mint 1967 végén Csehszlovákiában, hanem csak az elméletalkotó értelmiségi elitről. Ezt az ellenzéket az 1976-os második lengyelországi munkásmegmozdulás (Radom, Ursius traktorgyár) megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a Hruscsov bukása utáni megújulási törekvés nem pillanatnyi fellángolás volt.

• Tovább

Szabó Miklós: A Ludovikától a Magvetőig

1978-ban igazi politikai szenzáció volt, hogy Magyarországon legálisan megjelenhetett Kádár Gyula egykori vezérkari ezredesnek, a Vkf/2, a hírszerzés-kémelhárítás katonai szervezete (a magyar Deuxieme Bureau) 1943 júliusa és 1944 áprilisa között működött parancsnokának az emlékirata. A könyvet elsősorban az tette szenzációvá, hogy a megjelenés körülményeiből kitűnt, a memoár a nevezetes Aczél-féle „három T” tekintetében a „támogatott” művek csoportjába tartozik.

• Tovább

Szabó Miklós: 1972

Az 1960–63-as konszolidáció után a Kádár-korszak történetében a következő szakaszváltó fordulatot az 1973-as év hozta. A rendszer ekkor hagyott fel az új gazdasági mechanizmus kísérletével. Egyre világosabbá vált: nem lesz leplezhető, hogy a „reform” az első Nagy Imre-kormány és az 1955–56-os pártellenzék gazdaságpolitikai koncepcióját fejleszti tovább.

• Tovább

Szabó Miklós: Az instrumentális ész kritikája

A politikai nyelv megváltozása megszokott kísérőjelensége a politikai rendszerváltozásoknak. Pluralista politikai modellben élő sokrétű társadalmakban általában nem egységes a politikai nyelv, de jobbára kialakul egy uralkodó nyelv. Bizonyos politikai nyelvek megmaradnak zárt körben használt mandarin-nyelvnek, mások viszont köznyelvvé válnak.

• Tovább