Skip to main content

SZ. J. [Szabolcsi János]

SZ. J. [Szabolcsi János]: Le Pen megállíthatatlan?

Francia helyhatósági választások


A franciák idén igazán kiválasztották magukat. A kétfordulós elnökválasztás után néhány héttel tartották meg a helyhatósági választásokat szintén két fordulóban, június 11-én és 18-án. A részvételi arány 65 százalék körül járt, amitől a franciák fintorogtak, mi pedig irigyeltük őket…

A helyhatósági választásokon már nyoma sem volt a Chirac-effektusnak. A jobboldali pártszövetség nem tudta kiszorítani a baloldalt a városok és megyék vezetéséből, mint ahogy a megelőző évek választásain kiszorította őket a parlamentből és az elnöki palotából.


SZ. J. [Szabolcsi János]: Chiracot kapták

Franciaország


Nem történt meglepetés a francia elnökválasztás második fordulójában: az esélyes Jacques Chirac győzött az érvényes szavazatok 52,64%-ával a 47,36%-ot szerző Lionel Jospin előtt. Ahogy az várható volt, a szocialista jelölt folyamatosan csökkentette hátrányát (az első forduló után az előrejelzések még csak 43%-ot adtak neki), de ledolgozni nem tudta.

Jacques Chirac, a 63 éves gaulle-ista jelölt harmadik nekifutásra, két vereség után érte el az áhított elnöki széket. A franciák jól ismerik: ez előny és hátrány is volt számára.


(–) [Neményi László], SZ. J. [Szabolcsi János], [Neményi László]: Jospin vagy Chirac? / Milliárdokra kacsingatva / A plutónium titkos útjai


Jospin vagy Chirac?

A francia elnökválasztás első fordulója után az elemzők meglehetősen keserűek. Franciaország politikailag öt részre szakadt: a szélsőbal, a szocialisták, Chirac hívei, Balladur tábora és a szélsőjobb egyaránt mintegy ötödét szerezték meg a leadott szavazatoknak.

A franciák 80%-a ment el szavazni: ez ebben a szerencsés országban kevésnek számít.




SZ. J. [Szabolcsi János]: Ki kerül a világ közepére?

Francia elnökjelöltek


Kilenc jelölt szerezte meg végül is az induláshoz szükséges ötszáz ajánlást (polgármesterek és különféle szintű képviselők ajánlhattak). Az elmúlt hetekben ketten léptek vissza: a baloldali radikális Jean-Francois Hory, akinek (amúgy is csekély) esélyeit a radikálisok vezető személyiségének, Bernard Tapie-nak nagyon rosszul álló vesztegetési pere végképp megsemmisítette, valamint a három (!!) környezetvédő jelölt közül Brice Lalonde.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon