Skip to main content

Solt Ottilia

Solt Ottilia: Csőre töltve II.


Néhány másodperc bénultság után valamelyik fiatal rohant az ügyeletes orvosért. (Már csak a halál beálltát tudta megállapítani.) Mire a rendőrök is odaértek a rendelőhöz, az orvos már visszafelé jött a helyszínről. Mintegy negyedóra telt el a lövés óta.

A két rendőr a helyszíntől tisztes távolban először rádiózni próbált a kapitányságra, de adóvevőjük nem működött. (A lökdösődés során a földre esett, onnan szedték fel.) Kénytelenek voltak begyalogolni a kapitányságra, ott végre autót kaptak, azzal indultak a parancsnokukért és az orvosért.


Solt Ottilia: Ki nevet a végén?


Válasszuk tehát külön a kérdést! Vizsgáljuk meg először a megegyezés politikai tartalmát, függetlenül azoktól a gazdasági, társadalmi és politikai következményektől, melyek akkor jönnének, ha a kormány, illetve beszéljünk világosan: a kormányfő és MDF-elnök keresztül tudja hajtani akaratát a lázadozó-nyakaskodó MDF-frakción.

Solt Ottilia: Lesz magyar újjászületés?


Az MDF nagyon elégedetlen a saját kormányával. Némi feketehumorral azt is megkockáztatnám, hogy elégedetlenebb, mint pl. a Beszélő szerkesztői. Nekünk ugyanis már a tavaszi választások két fordulója közötti kampány óta nincsenek illúzióink.

Solt Ottilia: Angyal szállt le Babilonba


Az MDF – vagyis legyünk igazságosak némely MDF-képviselők – minden eddiginél intenzívebb, többórás gyűlöletötpercet rendeztek a parlamentben. Fenekedtek, rázták az öklüket, szórták átkaikat és fenyegetéseiket mindenkire, köztársasági elnöktől a rivális párton át az istenadta népig, aki merészkedett lázadni ellenük. Az októberi taxisblokád keserű élményét kellett valahogy feldolgozniuk, mikor is szembesültek a realitásokkal: az ország nem hull kötelező gyönyörteljes ájulatba pusztán attól, hogy a Nyugodt Erő van hatalmon, mely saját bevallása szerint maga a nép.

Solt Ottilia, –olá–: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Képviselő Asszony!

Szűkebb hazám e napi sajtóját olvasgatva is félelem gyötör. És Ön még ellenállásra buzdít! Ön, a liberális, szabad demokrata országgyűlési képviselő, a törvényalkotó. Tudja azt Ön, hogy a helyi autóbusz ellenőrei Kecskeméten rendőri erősítést kapnak, hogy ellenőrzési feladataikat elláthassák, hogy egyik hetilapunkban a volt bűnöző elemek kijelentik, hogy ölni fognak!


Solt Ottilia: Minden feladat megközelíthető!

Interjú a belügyminiszterrel


Beszélő: Hadd kérdezzük először azt, ami a legtöbb embert érdekli a rendszerváltó kormányt illetően: hogyan csöppent bele miniszter úr, a Dél-pesti Vendéglátó Vállalat igazgatójaként a kormányba?

Dr. Boross Péter belügyminiszter: Az igazsághoz tartozik, hogy májusban én már nyugdíjban voltam. Dehogy gondoltam volna, hogy életem ilyen fordulatot vesz! Amikor a miniszterelnök felhívott telefonon, csupán arra gondoltam, hogy biztosan valamilyen tanácsadói körről van szó, s ha igen, akkor abban én szívesen vállalok szerepet.


Solt Ottilia: A parlament családi ékszerei


A kitűnő Márványi Ágnes cikkét közölte a január 10-i Magyar Hírlap a társadalombiztosítás visszaállamosításáról. Az „Önkormányzat helyett kormánybiztost” című cikk az Országgyűlésnek is címez egy-két szemrehányást. Az olvasó rövid és agyonterhelt emlékezetébe idézi, hogy az önálló Társadalombiztosítási Alap létrehozásakor a régi Országgyűlés határozatban kérte fel az (előző) kormányt a tb önkormányzatáról szóló törvénytervezet elkészítésére.

Solt Ottilia: A képviselőnő

Vendégségben az Ugrin családnál


A politikus hölgy biztosan nem érzi szuverenitása csorbításának, ha kijelentem: bemutatását családjával kell kezdeni. Muszáj legelőször szót ejteni arról a szelíd derűről és harmóniáról, ami az idős Ugrin házaspár tekintetéből, szavaiból, minden gesztusából árad: az elegáns tapintatról, ahogy a szűk panellakásban is meg tudják teremteni a meghittség és személyes szabadság rendíthetetlen biztonságát.

Az Ugrin családnál lenni jó. Másképp jó, mint mondjuk a Beszélő szerkesztőségében, ahol – mint tudjuk – szintén.


Solt Ottilia: Gazda szemétől hízik a jószág

Mi van a társadalombiztosítással?


Hatalmas pénztömeg – 355?, 364? milliárd forint – áramlási útvonala, két és fél millió nyugdíjas nyugdíja, mintegy 300 ezer egészségügyi dolgozó munkabére, kórházak, orvosi rendelők, szanatóriumok és szociális otthonok világítása, fűtése, konyhája 1991. januártól teljességgel bizonytalan. Az irdatlan mennyiségű forint begyömöszölése a megfelelő csatornákba, majd útja a felhasználás helyéig, vagyis a nyugdíjas ajtajáig, a bérkifizető pénztárakig és a költségszámlákig persze nem két perc, hanem legalább 3 hét. A novemberből eltelt már egy.

(Gombor Lászlóné), Solt Ottilia: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

(Solt Ottilia: Gyalogolni jó, Beszélő, 40. szám)


Reagálni kívánok magam és több sármelléki választópolgár nevében a „Gyalogolni jó” című Solt Ottilia által írt október 13-án megjelent cikkre.

Szerinte gyalogolni jó, biztosan így van, hiszen amíg Sármellékre ért a zsúfolt, kényelmetlen autóbuszon, rossz hangulata támadt, látszik ez a Sármellékről szóló írása hangvételén.

Zalavárig gyalogolva egészen más stílusban írt Zalavárról.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon