Skip to main content

Sasvári Edit

Sasvári Edit: Törvénytelen avantgárd

Balatonboglári Kápolnatárlatok 1970–73


A kápolnatárlatok betiltása nyomán kialakult „Boglár-mítosz” rendkívül nehéz helyzetbe hozza a korszak mai kutatóját. Egyfelől ugyanis a betiltás ténye az akkori rokonszenvezők szemében egyfajta negatív igazolásul szolgált, másfelől azonban kissé ránehezedik a kápolnatárlatokon kiállító művészek tevékenységére és teljesítményük nem politikai szempontú értékelésére.

A több évre visszatekintő kutatás tükrében kirajzolódó ismeretanyag, túl művészettörténeti jelentőségén, számos olyan kérdést érint, amely a korszak más területeit kutatóknak is értékes adalékokkal szolgálhat.


Galántai György, Sasvári Edit: Eseménytörténet

1968–1974



Major János: „Élő síremlék” (1973). Fotó: Galántai György
Major János: „Élő síremlék” (1973). Fotó: Galántai György



1968


február 25. A balatonboglári r. k. egyházközség 15 évre bérbe adja Galántai Györgynek a használaton kívüli Körmendy-kápolnát.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon