Az arab világ egyik legnépesebb, mintegy 26 millió lakost számláló országa 1962, a függetlenség elnyerése óta nem először került nehéz helyzetbe. A mostani gazdasági, társadalmi és politikai válság megoldása azonban szinte megoldhatatlan feladat.
„Algériai szocializmus”
A franciákkal vívott függetlenségi háború egyik legendás alakját, Ahmed Ben Bellát 1965-ben katonai puccs távolította el a hatalom éléről.
Az EK hosszas huzavona után május 11-én Brüsszelben kemény hangú nyilatkozatot fogadott el, amely Szerbiát teszi felelőssé a vérontásért, s „megszálló hadseregnek” nevezi a Bosznia-Hercegovina területén tartózkodó szövetségi erőket, s követeit is menten visszahívta Belgrádból. Egy napra rá Helsinkiben EBEÉ-határozat született, amely felfüggesztette Belgrád szavazati jogát a válsággal kapcsolatos döntésekben. A Biztonsági Tanács május közepén egyhangúlag elfogadott 752.
Teherán legpatinásabb szállodája, a Grand Hotel Esteghlal adott helyt a kilencedik „Iszlám gondolat” nemzetközi konferenciának. Mintegy 500, túlnyomóan az iszlám világ országaiból érkezett résztvevő tanácskozott sokszor erősen felfűtött hangulatban mindenekelőtt az „iszlám mozgalom” kilátásairól, a muszlimok egységéről és a „nemzetközi imperializmushoz” való viszonyáról.
Irán korábban tartózkodott attól, hogy diplomáciai elismerésben részesítse a hat köztársaságot, amikor azok függetlenné nyilvánították magukat, most viszont sorra nyitja meg követségeit a hat fővárosban, illetve konzulátusát az Örményországban lévő, túlnyomórészt azerik lakta Nahicsevánban. E téren Törökország sem marad el Irán mögött: 1992. január utolsó hetében Azerbajdzsánba akkreditált nagykövete szándékozott átadni megbízólevelét Ajaz Mutalibov elnöknek, de pechjére elesett és lábát törte, így gyógykezelésre haza kellett utaznia.
A „harmadik világ” országaiban él jelenleg az emberiség háromnegyede, az ezredfordulóra becslések szerint négyötöde. A hatvanas-hetvenes évek biztatónak mondható kilátásai után a nyolcvanas évek második felére ismét nőtt a szakadék a világ „fejlett” és „fejlődő” (elmaradott) régiói között.
A bruttó hazai termék éves növekedési üteme a Dél országaiban a hatvanas évek 6 és a hetvenes évek 5 százaléka után a nyolcvanas évekre 3 százalékra esett, a Dél legszegényebb régióiban az évi 2 százalékot sem érte el.
Az Öböl-háború eufórikus napjai gyorsan elmúltak. Nemhogy az előre beharangozott „új rend” nem jött létre a Közel-Keleten, de Szaddám Huszein hatalma megszilárdulni látszik, miután sikerrel verte le – a nyugati csapatok asszisztálása mellett – előbb á síiták, majd a kurdok felkelését, amelyek nélkülöztek bármiféle külső támogatást. Miután több kijátszási kísérlet után Irak végül is lehetővé tette az ENSZ-, illetve IAEA-megfigyelők számára nukleáris kapacitásai ellenőrzését, valószínűsíthető az Irakra nehezedő gazdasági nyomás fokozatos enyhítése is.
A politika az eredeti iszlámértelmezés szerint a vallás része: a „világi” (pontosabban: „evilági”) ellentéte ugyanis nem a „vallási”, hanem a „túlvilági”, s mindkét szféra a vallás része, azé a vallásé, amelynek gyakorlati kifejeződése a (gyakran hibásan iszlám jogként interpretált) saría.
Bár maga a fundamentalizmus kifejezés nem iszlám eredetű, s az arab nyelvben nincs is pontos megfelelője, használata ma már az iszlám világban is elfogadott. Az iszlámnak azt az irányzatát jelöli, amelyik a „tiszta”, az „igazi” iszlámhoz, az iszlám „eredeti” alapelveihez való visszatérést követeli. A fundamentalisták szerint az iszlám „aranykora” a Mohamed prófétát követő első négy ortodox, ún.
Szaddám Huszein „országlásának” talán legnehezebb időszakát éli ezekben a napokban; már az ország középső, szunnita arabok lakta része is forrong. Északon a (szintén szunnita) kurdok váltakozó hevességű (és eredményességű) harcot folytatnak a három nagyváros, Moszul, Kirkuk és Irbil birtoklásáért.
A Japánból hazaérkezett Kupa Mihály meglehetősen ingerülten reagált a Magyar Rádió riporterének arra a megjegyzésére, hogy a hazai sajtóban az utóbbi hetekben sorra jelennek meg a Magyarország eladósodásának, az adósságállomány kezelésének a kérdéseit boncolgató publikációk. Tarafás Imre egy interjúban ugyancsak „nemkívánatosnak” minősítette a kérdés firtatását. A pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesének a bosszúsága nem teljesen alaptalan, de csak részben indokolt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 18 hét
9 év 43 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 48 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 51 hét
9 év 51 hét
10 év 22 óra