Az országnak is, a kormánynak is éppen olyan ellenzékre volna szüksége, amilyen a Fidesz. Volt Fidesz korában. Addig, amíg a moralizálás elutasításától el nem jutott a morál elutasításáig. A méltányos ellenzékiségtől az álellenzékiségig. Vagyis addig, amíg Antall József ki nem vásárolta őt az ellenzékből. Tehát 1990-től 1991–92-ig.
Nem értelmiségi családból jöttél, és nem is értelmiséginek indultál.
A régi fordulattal szólva munkáscsaládból származom. Édesapám egy kotrógépen dolgozott Nyékládházán, a kavicsbányában, édesanyám pedig háztartásbeli volt. Egy másfél szobás lakásban laktunk a két testvéremmel és a szüleimmel – fürdőszoba nem volt, vécé a kertben. Nem mondhatom, hogy szegények voltunk, hiszen mindig megvolt, ami kellett – nem éheztünk, nem fáztunk, a környezetünkből semmiképp nem lógtunk ki.
A kormány első fél évének tapasztalatairól írtam a múlt számban, s e tapasztalatok alapján szükségesnek éreztem, hogy írásom végén didaktikus fejtegetésekbe bonyolódjak a kormányközeli véleményformáló értelmiségnek a kormányhoz való viszonyáról. Most a türelmes olvasó megértésére számítva tovább bonyolítanám didaktikus fejtegetéseimet, áttérve az ellenzékhez való viszonyra.
Az ellenzék nem lehet olyan rossz, hogy ne legyen jó valamire. S amire jó, arra más nem jó.
Féléves a kormány. Veszélyes kor. Jönnek a fogak. Szaporodnak a negatív jelek és a pozitív visszajelzések. Veszélyes egybeesés. A negatív jelek között vannak egyszerűbbek és bonyolultabbak, egyértelműbbek és kétértelműbbek.
Szerva és csere: Milyen mértékben voltak indokoltak és milyen mértékben indokolatlanok a személycserék, szerintem senki sem tudja. De én biztosan nem tudom.
Te vagy az első második generációs politikus az SZDSZ-ben, akinek édesapja is liberális színekben politizál, s aki von Haus aus nőtt bele az SZDSZ-be.
Édesapám vidéki értelmiségiként járt a nyolcvanas évek második felében Pestre a március 15-ei független felvonulásokra. Otthon, a lakótelepi panelban szólt a konyhában a Szabad Európa, a polcon ott volt nemcsak a szamizdat, hanem a kor szociológiai szakirodalmának jelentős része is.
Hogyan változott a parlamentben az elmúlt ciklusban a munkahelyi légkör, a képviselőkollégák közötti viszony?
Amit mindenki láthatott és mindenki tud: a mostani parlamenti ciklusban a parlament szerepe teljesen leértékelődött. A kormánytöbbség nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket az előző nyolc évben alakítottunk ki, sőt, időnként az írott szabályokon is keresztüllépett. A háromhetenkénti ülésezés bevezetése kimondottan házszabályellenes lépés volt.
Antall József, Isten nyugosztalja, mindig azon kesergett, hogy nem tud a nép eléggé örülni annak, aminek örülnie kellene. Hát, bizony. Attól tartok, a néhai miniszterelnök sem tudna most örülni annak, aminek örülnünk kell: a magyar demokrácia esélyt kapott a túlélésre.
Hogy segítsek örülni, fölvetném, mi is lenne most, ha innen volnánk azon, amin túl vagyunk. Ha ’98-ban az esélyesek nyerték volna a választást, és most váltana kormányt hazánk tündöklő ifjúsága. Mert ki kételkedik benne, hogy most aztán váltana?! Ki bír ki Horn Gyulából nyolc évnél többet?!
Azért szép dolog, hogy még vannak, akik bátorkodnak papíron, kis nyelven nagylexikont kiadogatni. Aki Mer, az Nyk. Megjelent a – bizonyára utolsó – nyomtatott magyar nagylexikon 13. kötete, a Mer-Nyk. Szép. A 887. oldalán van a legfontosabb információ: „Nyavalyád: → Zalaerdőd”. Kedves olvasó, most már legalább tudod, hogy mi a Nyavalyád, a következő kormány alatt majd az is kiderül, hogy mekkora.
A labdát dr. Kende Péter sajnálatosan nagy sikerű könyvének, A Viktornak az első lapján küldik el a francba egy viccet idézve: „A kezdő miniszter leszerződik a parlament focicsapatába. Kövér eligazítja: – A legfontosabb, hogy ugyanúgy viselkedj, mint a politikában: ha nem tudod a labdát elrúgni, akkor az ellenfélbe rúgjál jó nagyot, nehogy tovább szaladjon! Na, kezdjük! Hol a labda?
Mire Orbán bentről a pályáról kiabál:
– A francba a labdával! Kezdődjön a játék!”
És kezdődik a könyv. Dr. Kende rúgásról rúgásra halad, a labda nincs jelen.
Most jelent meg az eddigi legátfogóbb vagy legalábbis legterjedelmesebb mű a magyar zsidókérdésről. Ezt Gyurgyák János írta, és az az alaptézise, hogy a zsidók asszimilációja végső soron lehetetlen. Ennek a tézisnek egészen közelről kell érintenie téged, hiszen te beleszülettél egy zsidó származású, de régóta katolikus, mégpedig komolyan és aktívan katolikus családba, a cisztereknél tanultál volt, és a gyerekkorod azokra az évekre esett, amikor egyre nehezebbé vált együtt élni ezzel a származással, és egyre kevésbé lehetett nem tudomást venni róla.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét
10 év 16 hét