Skip to main content

Radics Viktória

Radics Viktória: Végre ölt, avagy Balter Gyula mosolya

Nádas Péter 70. születésnapjára

Az Egy bőven termő barackfa a Párhuzamos történetek utolsó előtti fejezete. Tartalmi összefoglaló: 1961-et írunk. Balter Gyula harminc év börtönőri szolgálat után nyugalomba vonul a váci börtönből, odahagyja gyűlölt feleségét és fölnőtt fiát, átkel a Dunán, és elvonul tótfalusi kis telkére, ahol már korábban összeeszkábált magának egy kalyibát. Békében él, gazdálkodik, a faluval nem tart kapcsolatot. A történet másik szála a falu református lelkészével, Varróval, és unokájával, Dáviddal foglalkozik, akinek az apját a megtorlás során eltüntették. A harmadik szál egy névtelen elmegyógyintézeti szökevény, egy huszonöt éves néma fiú kódorgását írja le. Az elbeszélés végkifejletében Balter Gyula tévedésből megöli a félkegyelműt, akit a fiának vélt, feladja magát a váci börtönben, Varró és kiskamasz unokája pedig egy éjszaka közelebb kerülnek egymáshoz.

Radics Viktória: Táborok és metaforák

Jelek egy belgrádi jósdából


„Mondjátok meg a királynak,
hogy a mesterien épített
csarnok leomlott. Phoibosznak
nincs többé kunyhója, se?
jövendőmondó borostyánja, sem
beszélő forrása. Kiapadt még a
beszéd vize is.”
Püthia utolsó üzenete, déloszi jóslat

Nem tudom, hogyan címezzem meg a Vajdaságba és Belgrádba szóló leveleket. Mit írjak a borítékra? Poszt-Jugoszlávia, értsd és ejtsd: SZRBIJA, Szerbia c/o Ex-Jugoszlávia, vagy mit? A postán hogy tartják számon ezt az államot?









Radics Viktória: Vazelindemokrácia?


Szerbiában nem volt szükség választási kampányra, hisz folyamatosan választási kampány van: az évek óta tartó propagandaháborúban a kormányzó párt jobbkeze a belgrádi televízió. Minden tv-híradó csupán ingyen műsoridő a Párt részére, a többi száznyolc (!) pártocska bármelyike csupán néhány másodpercre számíthat. Egy ellenzéki – tehát: hazaáruló – újságíró kiszámította, hogy december elsején, szerdán a belgrádi tv-híradóból 543 másodperc jutott a Pártnak, míg a pártoknak összesen 24. Másnap, másodikán a vezér és csapata, 1101:23-ra nyert.

Radics Viktória: Helyszín és szemle


Patkányok kergetnek porban fürdő verebeket az út szélén. A határ menti módos, telepes falu, Béreg (Backi Breg) végén vagyunk. A nagy élelmiszer-áruház, melynek tetején két éve még ott éktelenkedett hegesztett vasrudakból kirakva a felirat: TITO A MI JÖVŐNK, most tiszta üres. Van idő bámészkodni, mert hosszú kocsisor kígyózik előttünk. Ötpercenként meglódul a görnyedő hátak láncolata – az autójukat ugyanis tolják az emberek. Hercegszántóra mennek benzinért meg élelemért.

Radics Viktória: Nézd, milyen nyomorult kis pokolgép az ember!

Stevan Tontic szarajevói költővel beszélget Radics Viktória


A délszláv háború tűzfészkéből jött, tíz hónapon át szinte minden órában meghalhatott volna, és azokkal, akik ott maradtak, ez most is megtörténhet bármikor. Faggatni, „kikérdezni” azt, aki ilyen súlyos tapasztalatokat és szenvedést hordoz magában, nemcsak hogy nem illő, de nem is emberséges; olyan, mintha kíváncsi szemmel kémlelnénk egy tragédiát.

Két délutánt és két estét töltöltünk el együtt Budapesten, hosszú beszélgetésekben. Stevan átutazóban volt Berlin felé – valami ösztöndíj után nézni –, első ízben Magyarországon.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon