Skip to main content

Pető Iván

Ada Pál, Pető Iván: Hogyan lettem Ada Pál?


Amikor első írásom megjelenés előtt állt a szamizdat Beszélőben, állásban voltam, így nem kívántam munkahelyemet az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben kockáztatni, vagyis természetesnek véltem, hogy álnéven kell publikálnom. Sokféle ötlet merült fel bennem, hiszen ritkán adódik az ember életében olyan szabadság, hogy még nevet is választhat. Idegen volt tőlem az is, hogy valóságos, történelemből ismert nevet kölcsönözve azonosuljak valakivel, de az is, hogy beszélő nevet válasszak.

Pető Iván: 3. Évenkénti országgyűlést Pesten

„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


Évenkénti országgyűlést Pesten, így hangzott 153 évvel ezelőtt a harmadik követelés – ez teljesült, sőt túlteljesült. De! Némileg más volt a helyzet 153 évvel ezelőtt, mint ma. Akkor a megfelelő népességnek, az akkor frissen bővített lehetőség szerint is jóval kevesebb mint tíz százaléka rendelkezett választójoggal. A kormányzás is mást jelentett, mint ma, s az Országgyűlés feladata is erősen eltért a mostanitól. Így nem lehetünk elégedettek, hogy ma van állandó Országgyűlés Pesten. Mert mi ma a helyzet?

Pető Iván: A kényszerek lehetősége

Kőszeg Ferenc Lehetőségek kényszere című könyvéről


A tehetségesnek mutatkozó elsőkötetes szerző munkájában a rendszerváltás éveinek fontos politikai problémáival foglakozik, nagy tárgyi tudással, jó íráskészséggel, sajátos látásmóddal. Az összegyűjtött cikkek egy része a történelmi léptékű fordulat alapkérdéseit taglalja, más részük egy-egy eseményhez fűz megjegyzéseket. A munka egésze révén a mozaikok tablóvá állnak össze, s így a könyv nélkülözhetetlen forrássá válik mindazok számára, akik sokoldalúan kívánják megismerni az 1990-es évek nagy változásait.

Pető Iván: Ellenreform(áció)


1972 egyebek közt a ’68-as reform leállításának, a reformellenes erők felemás győzelmének az éve.

Persze, a reform a kezdet kezdetétől csak puhult. Már 1963–64 körül, amikor óvatosan elővették a fiókokból az 1957-ben eldugott elképzeléseket, világos volt: még a gazda sági szervezetek remélt átalakításához minimálisan igazodó politikai reformocskáról sem lehet szó.


Pető Iván: 1967


1.


A Kádár-korszak egyik legjobb éve, mármint a rendszer szempontjából. A forradalom, a megtorlás kollektíve elfelejtve. A szocializmus örökkévalónak látszik, míg a nyugati világ komoly politikai gondokkal küzd. Magyarországon a szocializmus alapjai már lerakva, cél a teljes felépítés; a Szovjetunió már építi a kommunizmust, de hogy ezek a szakaszhatárok mit jelentenek, azt csak az okkult kérdésekkel foglalkozó pártideológusoknak, meg legfeljebb az egyetemek kötelező tudszoc (tudományos szocializmus) kurzusai hallgatóinak kell tudniuk.

Pető Iván: Ragaszkodni fogunk a részletes koalíciós megállapodáshoz

Hogyan kezdünk kormányozni?


Abból indulok ki, hogy ez a kormány nemcsak abban az értelemben lesz koalíciós, mint a jelenlegi, hogy több párt támogatását élvezi majd a parlamentben, hanem abban az értelemben is, hogy valódi koalíció lesz. Vagyis: nem lesz benne olyan domináns párt, mint a jelenlegiben az MDF. Arra látok e pillanatban esélyt, hogy a kormányt több párt közel egyenlő erővel támogatja majd, s így nem egy uralja majd valamennyi kulcstárcát. Ez viszont azt jelenti, hogy egy párt és annak vezetője kevésbé határozzák meg a kormány programját (illetve programtalanságát) és tevékenységét, mint ez ma történik.

Pető Iván: Az SZDSZ a lakástörvényről


A kormány a szükséges mögöttes koncepciót nélkülöző, hiányos, a megoldandó problémák nagy részét figyelmen kívül hagyó törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé.

Pető Iván: Nyílt (válasz)levél az állítólagos mezítlábas vég(i) tag (?)-hoz, Dömötör Istvánhoz

Nyílt levél az állítólagos „kemény maghoz” (Beszélő, 1991. dec. 7.)


Kedves István!

Nyílt levelet intéztél hozzám a Beszélő december 7-i számában, így kénytelen vagyok hasonlóan válaszolni.

Kezdem azzal, hogy nem egészen értem a Beszélő szerkesztőit, miért érezték nélkülözhetetlennek leveled közreadását. Én bizony, ha engem (az azóta megbukott) Kocsis L. Mihály Új Magyarországával vagy Csurka lapjával zsarolnak mint alternatív közlési lehetőséggel, dafke sem segítettem volna a nyilvánossághoz. Kedves István!




Pető Iván: Status quo vagy stabilitás?

ELDR-konferencia Budapesten


Térségünk mai helyzetének ismeretében – szeretném egyértelművé tenni – úgy vélem, más és más szempontot jelent a status quóhoz való ragaszkodás és a stabilitáshoz való ragaszkodás, s hangsúlyozni kívánom, hogy e kétféle igény ellentmond egymásnak. A jelenlévők nyilvánvalóan tudják, hogy a nyugat-európai és az Európán kívüli kormányok döntő többsége e két dolgot többnyire azonosnak tekinti.

Pető Iván: A demokrácia alapkérdéséről van szó


Elnök Úr, T. Ház!

A tegnapi ülésen a balti államok és Magyarország kapcsolatairól hozott határozatot az Országgyűlés, a legnagyobb egységben, hisz olyan ügyről volt szó, amelyben a parlamenti pártok között – ma – teljes az egyetértés. Az egyetértésnek ezek a percei éppoly természetes velejárói a többpárti demokráciának, mint az éles véleményütközések.

Amiről most kívánok szólni, abban is jó lenne egyetérteni.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon