Pályi András: Elutazás és hazatérés

„Álló marhavagonban ültünk 1945 februárjában egy padon. Nem tudtam elszakadni a nyitott ajtótól, amelyen át a havas síkságról bevágott a szél. Haza akartam menni Budapestről, hogy ne legyek vendég, ezért volt ez az egyhetes út vissza, Berettyóújfaluba, ahonnan a szüleinket elvitték, és ahonnan sikerült a deportálás előtti utolsó napon eljönnünk. Ha másnapig késlekedünk, Auschwitzba kerültünk volna. Tizennégy éves nővérem esetleg túléli. Én tizenegy éves voltam, az osztálytársaimat Mengele doktor mind a gázkamrába küldte.”

Ez e karcsú kis könyv első, karcsú kis bekezdése.

• Tovább

Pályi András: Jedwabne eseménynaptár

1931 A népszámlálás szerint Jedwabnénak 2167 lakosa van, ennek több mint 60 százaléka zsidó.

1939. szeptember A német csapatok elérik Jedwabnét, felgyújtják a zsinagógát.

1939. szeptember 28. A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Jedwabne szovjet fennhatóság alá kerül.

• Tovább

Pályi András: Nácik? Nem nácik?

A színész, aki tisztes honoráriumért „eladta” az arcát, sőt egész fizimiskáját valamely filmszerepben, milyen jogon „kéri vissza” önmagát, csupán azért, mert azonosítják a szereppel?

• Tovább

Pályi András: A forradalom és az irodalom

„Mindenütt árusok. Pogácsát, perecet, egy kis asztalon női kozmetikát, másutt kendőket, használt cipőket, csavart cukrot árulnak. Néhány összelőtt könyvesbolt előtt, asztalra kirakva árulják az irodalmat; meghatva állok meg, mert itt tolong a legtöbb ember. »Mi fogy?« – kérdezem az elárusító kisasszonyt. »Versek« – mondja. Ezt először hallom; igen-igen nagy lehet a baj.”

Örkény István írta e sorokat 1956. november 24-én, alig egy hónappal a forradalom kitörése, és csaknem három héttel a felkelést vérbe fojtó szovjet invázió után.

• Tovább

Pályi András: Adam Michnik könyve elé

Kedves Barátaim!

Annak ellenére, hogy azok közé tartozom, akik már a szamizdatos időkben Adam Michnik eszméinek és írásainak becsempészésével foglalkoztak, hogy tudomásom szerint 1989 júniusában én készítettem vele az első legális interjút a HVG-ben, hogy az alatt a négy esztendő alatt, amíg a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója voltam, ő kétszer is nagy sikerrel föllépett az intézetben, s nem is akármilyen alkalomból: Kis János és Konrád György könyvpremierjének volt a házigazdája (s azt talán nem kell külön ecsetelnem, hogy ez többé-kevésbé az a négy év volt, amikor sok

• Tovább

Pályi András: Urban törvénye

Ki ez a nagy játékos, ez az exkommunista kormányszóvivő, aki a Jaruzelski-junta frontembereként a lengyel katonai diktatúra legsötétebb napjaiban „beült a tévébe, és lehazudta a csillagokat az égről”, s aki ma átvilágításügyben ki meri mondani, hogy „csak a posztkommunisták voltak tiszták”; ki ez a lapalapító-tulajdonos-főszerkesztő, aki meghonosította hazájában a politikai pornográfiát, s ma mégis „röhög a markába”, miközben afféle pimasz zseniként sorra rombolja a közélet tabuit, s ráadásul még államtitkot is sért? Az olvasó már kitalálta (vö.

• Tovább

Pályi András: Polish Revolution

Ash Szolidaritás-krónikája nemcsak azért érdekes, mert a korabeli kommentároknál mélyrehatóbban tárgyalja a szóban forgó korszakot, hanem mert Lengyelország mai politikai és társadalmi dilemmáihoz szól hozzá. Ash munkájának legfőbb értékét épp az mutatja, hogy bár a változó időben megváltoztak a könyv dimenziói, épp azért tud a máról beszélni, mert tárgyszerűen és hitelesen elemzi azt, ami történelmileg már tegnapnak nevezhető.

Vegyük a terminológiát.

• Tovább

Pályi András: Az idő hívó szava

„1956. december 8-án Salgótarjánban szovjet katonák és magyar karhatalmisták százharmincegy halálos áldozatot követelő sortüzet zúdítottak a tüntető tömegre. Négy nap múlva a városból eltűnt az acélgyári nemzetőrség két vezetője, Haday Rudolf harminchárom éves műszaki fordító és Hargitay Lajos huszonnyolc éves gépészmérnök.”

E felirattal kezdődik ifj. Schiffer Pál új filmje, az Engesztelő. Maga a történet azonban nem az egykori sortűzről szól, mint vélhetnénk, hanem a jelenről.

• Tovább

Pályi András: Te árva forradalom

1981. december 4.: egy különös – ma már így mondamám: színháztörténeti – premier Kaposvárott, Peter Weiss ismert darabja, a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. Papírforma szerint nem várt senki tőle szenzációt, másutt már játszották, különösebb aktualitás, művészi kiugrás nem ígérkezett benne.

• Tovább