Skip to main content

Pálfalvi Lajos

Pálfalvi Lajos: Az élet nem „ördögi bohózat”

Józef Czapski (1896–1993)


Meghalt Józef Czapski lengyel emigráns festőművész, író. Negyvenhat éven át, megalakulása óta volt tagja a legendás párizsi lengyel folyóirat, a Kultúra szerkesztőségének.

Kelet-lengyelországi arisztokrata családból származott, családjában diplomaták, műgyűjtők, szenátorok, felkelők és szibériai száműzöttek voltak; a cári udvarban, az osztrák közigazgatásban vagy az új lengyel állam intézményeiben tevékenykedtek.


Pálfalvi Lajos: Az antitotalitarizmus eredete

Czeslaw Milosz: A rabul ejtett értelem (Európa Kiadó, 1992)


Milosz nevezetes esszékötete a háború utáni lengyel emigránsirodalom legismertebb műve. A nem cenzúrázott magyar sajtó is alapműként kezelte a nyolcvanas években, tíz éve az Új Symposion, hat éve a Máshonnan Beszélő lengyel számában, három éve a Hitelben jelent meg egy-egy fejezet. A brutalizált kultúra leírását – Indonéziától Jugoszláviáig – főként olyan országokban tanulmányozták nagy haszonnal, ahol e könyv téziseit könnyűszerrel le lehetett fordítani a helyi viszonyokra.

A képlet látszólag egyszerű.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon