Skip to main content

P. Szűcs Julianna

P. Szűcs Julianna: A senki földjén

Töprengés mecenatúra ürügyén


Felkérik a neves történeti festőt, hogy alkosson egy képet, emlékezve a daliás időkre, például a török–magyar harcokra. Időre el is készül a festmény, amely nem más és nem is több, mint egy kietlen puszta, végtelen horizonttal, csenevész növényzettel, egy kóborló, gazdátlan ebbel és mozgalmas gomolyfelhőkkel. A kritikai megjegyzések nem maradnak el, de a festő nyugodt öntudattal válaszol. „Hogyne lenne ez csatakép?! A festmény arról szól, hogy a törökök már győztek Mohácsnál, de most éppen csapatösszevonással vannak elfoglalva. A magyarok pedig már vesztettek és visszavonultak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon