Skip to main content

Ötvös Péter

Font Zsuzsa, Ötvös Péter: „Egy pár pisztolyt adott peregrinatiomra”

Epizódok a „peregrinatio academica” történetéből
Epizódok a pénzkérés történetéből


A peregrinatio azt jelenti Szenci Molnár Albert 1604-es szótárában,[1] hogy idegen nép között járás, zarándokság, zarándokjárás. A hazai értelmiség képzése évszázadokon át így, idegen népek között járással történt, felsőfokú tanulmányokat ugyanis a középkor századai óta csakis külföldi egyetemeken lehetett folytatni. Néhány XIV. és XV. századi, azaz Nagy Lajos-, Zsigmond- s Mátyás-kori (általában rövid életű) alapítástól eltekintve nem volt egyetem az ország területén egészen 1635-ig.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon