Skip to main content

nwa [Nagy W. András]

nwa [Nagy W. András]: Példázatok / Landeszmann-vitazáró / Múltárny, jövőlidérc


A gonosz Pruksa doktor, csakhogy igaza legyen, hosszú tűvel döfte át szegény tetszhalott leányka szívét. Mögmondta, hogy möghótt! Hogy mert fölélödni?

Hazugság! – próbált kibújni aztán, mikor a számon kérő betyárok gaztettével szembesítették. „Há ippen löhetne! De nöm a!” – vágta hozzá Ruzsa Sándor. Mert nem csak úgy, a levegőbe vádaskodtak ők! Kiásták, saját szeműleg vizsgálták szegény hótt leányzót. Ott volt benne a tű, már bele is rozsdált!


nwa [Nagy W. András]: Ukrán föld dicsérete / Különvonat, borotvakészlet, ószeres


Francia statisztikusok úgy számítják, tudósít a március 18-i Népszabadság, hogy Magyarországon az egy főre eső nemzeti jövedelem – csak vagy már – 2015-ben éri el az Európai Közösség országainak mostani átlagát. Csehország, mely ügyesen megszabadult keleti territóriumától, korábban, már 2010-ben a tetőn lehet.

Nem mintha el mernénk hinni még akármilyen jóslatot is! Túl sokszor, túl nagyokat tévedtek már a jövőkutatók. Ha minden prognózisuk állna, ma már csak visszaemlékezésekből ismernénk például a kőolajat és a földgázt.


nwa [Nagy W. András]: Kis magyar detente / Körülírt zuhanás


Ne rémüldözzenek, ne restelkedjenek a jobboldali szülők, ha leánygyermeküket véletlenül balról jött fiatalemberek kerülgetik! A túloldali édesanyák sem! A jobboldali neveltetésű ifjú sem közvetlenül a Marsról érkezett.

Csak majdnem! Ahhoz képest, milyen kicsi az ország, s milyen sűrűn lakja a nép, jó magas és át nem járható falakat sikerült emelni a különféle politikai érzületek, csoportok és szubkultúrák közé. Ez nem is mindig baj!


nwa [Nagy W. András]: Lobbyzás / Konzervatív forradalmár / Ajánlás


Miképpen kedves és figyelmes olvasóim észlelték is, elmúlt heti bölcselkedéseim kellős közepén egyszercsak a Pozsonyban élő tudós politikusnő, Sándor Eleonóra kisebbségügyi fejtegetései jelenültek meg…

De milyen szerencse, hogy nem fordítva történt! Még csak az hiányzott volna, hogy a megnyugtatóan józan, halk beszédű fiatal kutatónő váltson át váratlanul sorok írójának elvénült, kellemetlenül recsegő orrhangjára: „Csurkának, Hornnak mennie kell! Ők az új magyar Szkülla és Kharübdisz, kik szépséges Pannóniánkat elnyeléssel fenyegetik!


nwa [Nagy W. András]: Népi protokoll / Kétfejű aranyborjú / Az idegen szépség


Akár ősszel a fecskék, időről időre a magyar értelmiség is egybegyülekezik. Menteni a népet, a nemzetet, a helyzetet.

Két kockázata van az effajta összejövetelnek. Valakik esetleg túl komolyan veszik a szót, az útmutatást, és tényleg menteni kezdik a nemzetet. Ez a kockázat majdnem csak teoretikus, ezzel a magatartással a gyakorlatban igen ritkán találkozunk.


nwa [Nagy W. András]: A visszanyert katedra / Útban Bangkok felől / Tisztelet Andrásfalvy Bertalannak


Szerepelne ő többet is a tévében, rádióban, de nem engedik – panaszolta a Szent István-i ünnepen, augusztus 20-án dr. Antall József. Azóta nagyot fordult a világ kereke! Elmúlt vasárnap már inkább azok ajkát hagyhatták el panaszos szavak, akik dr. Antallon kívül valaki mást is szerettek volna látni, hallani…

Jó kis kormányt sikerült összehoznia – nyugtatott meg a miniszterelnök. Meg van vele elégedve! Nem úgy, mint balfelé elbitangolt egykori növendékével, Ágh Attilával. E tékozló politológus akkora tudósnak tudja már magát, hogy tanítóját merészeli tanítani!


nwa [Nagy W. András]: Osztályszög, osztályzsák / Szociális demokraták / Közvetlen demokraták / El a kezekkel Doina Cornea asszonytól!


Megfelelek kritikusaimnak! – hetvenkedtem két héttel korábban, ugyanitt. Csak épp a leggyakrabban elhangzó észrevételről feledkeztem meg. Nem értem Hornt, nem tisztelem és támogatom eléggé! De igenis tisztelem és támogatom! Mármint Horn Gábort, a független szakszervezeti liga eddigi elnökét… Szívesebben vettem volna, ha most hétvégén – vagy akármelyik másikon is – nem Horn G., hanem Horn Gy. veszít el egy választást!

nwa [Nagy W. András]: Protestáns etika / Rushdiefalvy lakodalmas – Liberaletto / Királykeserű


Nekem itt, ebben a szűk rovatocskában, az a dolgom, hogy a fontosabb vagy tanulságosabb heti fejleményekről mondjak valamit. Úgy kell tennem, mintha nem is figyelném kedves olvasóim megkereséseit és bírálatait. Különben elszalad a hét, mi meg csak vitatkozunk…

Egyszer azonban ennek is meg kell már esnie! Nagy már a restancia. Ezek a mostani MDF-gyűlések, fészkelődések is megemelték az általános értékvitázó kedvet. És gyűlnek a személyes sérelmek is! Mert az is bolond ám, aki Magyarországon középjátékot próbál játszani!


nwa [Nagy W. András]: Lomtalanítást! / Az öröm illan / Héjanász


A Magyar Demokrata Fórum nagyon megszenvedett az elmúlt időkben. Megérdemli azt a további négy esztendőcskét, jobbközép nyugodalmat, amit majd a választások megnyerésével szerez magának – jelentette ki dr. Antall József az MDF népnemzeti köreinek összejövetelén.

„Megérdemel az még négy magyar esztendőt is, hol a magyarnak magyar az ellene!” – tette hozzá Csurka István. Elgondolása máris nagy érdeklődést váltott ki a hazai és nemzetközi sajtóban.


nwa [Nagy W. András]: Happy Secretary / Új kisdolgozat / Cseresérelmek


„Ki lesznek lökvel!” – kiáltozza a felmérgesedett harlemi radikális, a híres fekete író, Ralph Ellison regényében és Bartos Tibor mesterművi fordításában.

Bizony jó néhányan akadnak, szűkebb környezetemben, és másfelé is, akik hasonló módon méltatják parlamentünk év végi hajráját, legutolsó médiaügyi nekifutását. Valencsik úr, a létminimum alattiak már egyébként is a törvényhozók menesztésén fáradoznak, s most még ez is…

Nem baj, újból neki kell menni, legközelebb majd jobban sikerül! Csak azok a megelőző, csúnya kormányoldali belemenések maradtak volna el!




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon