Skip to main content

Nánay István

Nánay István: Az Orfeo-ügy

(Fodor Tamás és Malgot István visszaemlékezésével)


A Színház című szakmai lap 1972. novemberi számának címlapján ez olvasható: Együttesek együtt: az Orfeo. Az anyagot azonban a belíveken már hiába keresi az olvasó – cikkemet – „felsőbb utasításra” – ki kellett venni a lapból, a borítót azonban már nem lehetett módosítani. Az APO szokásos főszerkesztői értekezletén kapott dorgálással megúsztuk „botlásunkat”.

Amatőrök

Az amatőr színház a hivatásos színház mellett – bizonyos tekintetben azzal szemben – létezett.




Nánay István: Színpadból kápolna?

Az Egyetemi Színpad múltja, jelene, jövője


Egyedülálló intézmény volt az 1957-ben létrehozott Egyetemi Színpad. A másság adta egyedülállóságát. Más volt, mint egy művelődési ház, más, mint egy mozi, színház vagy klub, de e funkciók együtt voltak meg benne. Abban az időben vált fontossá, amikor a kultúrpolitika közeledett az értelmiséghez, nyitottabbá vált a nyugati kultúra értékeire.

Az Egyetemi Színpad érzékenyen reagált a változásokra, és az elsők között volt, akik kihasználták ezt az ideológiai lazítást.


Nánay István: Életveszélyes szeretet

Tábori György: Mein Kampf


George Tabori, azaz Tábori György a német nyelvterület egyik színházi fenegyereke. Kissé bizarr e megállapítás, mivel a magyar származású, brit állampolgárságú író és rendező a hetvenhetedik esztendejében jár. De tény, ami tény: mióta Tábori – több mint két évtizede – Németországban, illetve Ausztriában él, minden színházi megnyilvánulása esemény, szélsőséges indulatokat vált ki, s bemutatóit gyakran kisebb-nagyobb botrányok kísérik. Miközben a legjelentősebb színházrendezők között tartották és tartják számon, saját színházat csak 1987-ben kapott Bécsben.

Nánay István: A választóvonalak viszonylagossága

Szubjektív jegyzet egy szubjektív könyvről
Hatszemközt a sárkánnyal


A Rejtőzködő legendárium

egy olyan ember „sorstörténetét”, szellemi életrajzát mutatja be, aki irodalomtörténészként, tanárként, lapszerkesztőként és művelődéspolitikusként a Kádár-korszak egyik meghatározó egyénisége volt.


Nánay István: A tetszhalál állapotában

Az amatőr színjátszás helyzetképe


Csaknem két évtizede ez a város ad helyet a nem hivatásos színházak kétévenként megrendezett seregszemléjének. Ezek a találkozók szeizmográf-pontossággal jelezték a társadalom, a színház s benne az amatőr színjátszás mindenkori helyzetét, problémáit, s ezáltal különös fontosságú események voltak.

A kezdetekkor Kazincbarcika a fiatal értelmiségiek hazai Mekkája volt. Itt mindig történt valami. Harc folyt. Esztétikai és politikai harc.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon