A magyarországi autópálya-építés lassan hasonlatossá válik a vadnyugati vagy a szibériai vasútépítéshez – minden egyes szakaszhoz történetek fűződnek.
A tervező számára eddig ismeretlen erővel – a nyomvonal környékén lakó és az életfeltételeikért küzdő emberek tiltakozásával, a helyi önkormányzatok ellenállásával találkozik. Az örök ellenfél – a pénzszűke – most segítő baráttá, jó hivatkozási alappá válik.
Bognár Szabolcs: Ma sem tudja senki, hogy 3–4000 hajléktalan van Budapesten, vagy tízszer annyi. Hiszen számos hajléktalan kimódolja magának, hogy ágya legyen valahol, és őket ezért nem látjuk a pályaudvarokon, a telefonfülkékben vagy a parkokban. Hadd ne mondjam el, mivel tud fizetni egy fiatal fiú vagy lány a szállásadónak, ha nincs pénze… A szerencsésebbek kollégiumban bujkálnak, vagy alkalmi ivócimborák kölcsönfekhelyén alszanak.
XXXIV.
Unalmas ez a téma sokaknak,
Vagy pláne sértő is nem egyre.
De a szegénység zsörtöl egyre,
Bosszús, rebellis, csúnya szerzet,
Könnyen csípősre jár a nyelve,
S ha szólni nem mer – gondol egyet.
És magára húz egy bőrkabátot helyszínbiztosítás közben, hajnalban 4 óra 50 perckor, rablás után. Január van, ez évi hideg. Elfér a téliesített rendőregyenruha alatt a farkasbunda bélésű félkabát, drága, nappacucc – a profik egy halommal vittek belőle. Mentheted az irhádat!
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 18 hét
9 év 43 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 48 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 51 hét
9 év 51 hét
10 év 6 óra