Skip to main content

Mosonyi Aliz

Mosonyi Aliz: A Beszélő Zsinegek Boltja


A Beszélő Zsinegek Boltjában üldögél egy komoly kis hölgy, válogat komolyan a zsinegek közt. – Ez meddig tekeredik? – kérdezi a boltost. – Pestről Budára – mondja a boltos. – Nem elegendő – mondja a kis hölgy. – És ez meddig tekeredik? – Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Budára, Budáról Pestre – mondja a boltos. – Hát Alaszka? Hát Kujbisev? Odáig nem tekeredik? – kérdezi a kis hölgy. Odáig nem – mondja a boltos. – Akkor nem elegendő – mondja a kis hölgy.

Mosonyi Aliz: Szilágyi Lenkének ajánlva

[Szilágyi Lenke fotókiállítására]


„A Fényes Fotográfus alszik egész nap, a boltja be van zárva. Éjjel fölkel, kinyitja az ajtót, Cicc! cicc!, jöhetnek fotográfiára! Besurrannak a rozoga, kóbor macskák, bemásznak a kéményen át, leülnek szépen, várják, hogy a Fényes Fotográfus lefényképezze őket. Itt nem verekszenek, nem karmolásszák, tépik egymást, nem is nyávognak, csak ülnek nyugodtan, míg sorra nem kerülnek, míg rájuk nem néz a Fényes Fotográfus, Cicc! cicc!, az ujjával csettint, nagy fényesség, és már kész is fotográfia.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon