Skip to main content

Morvai Krisztina

Morvai Krisztina: Bűn és bűnhődés?

Gondolatok a tettarányos és az egyéniesített büntetésről a büntető törvénykönyv módosítása ürügyén


A büntető törvénykönyv régóta esedékes módosítása nem váltott ki nagy érdeklődést a közvéleményben, s sajtóvisszhangja is szerény maradt. Jelentőségükhöz mérten csekély volt a törekvés a változások mögött meghúzódó igen érdekes jogfilozófiai dilemmák elemzésére, a jogalkotás alapját képező törvényhozói szándék, koncepció kutatására. Pedig korántsem csupán egyszerű, technikai jellegű módosításokra került sor.

Morvai Krisztina: Igazságtétel és „politikai korrektség”


A jog persze – sajnos – aligha választható el a politikától: Balsai igazságügy-miniszter – egyébként jogászember – a bős–nagymarosi erőműről szóló szerződés előkészítőit is háborús bűnösökként állítaná bíróság elé. Az azonban, hogy egyesek politikai – sőt pártpolitikai – érdekeik szolgálatában vissza akarnak élni a joggal, nem teszi fölöslegessé – ellenkezőleg: szükségessé teszi – a jogi és morális probléma higgadt megvitatását.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon