Skip to main content

(Molnár Péter)

(Molnár Péter): Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Barátaim!

Solt Ottilia: Híradó-háttér (Beszélő, 1995. május 25.)


A Híradó-háttér című cikk szerint május 12-én, azon a napon, amikor Betlen Jánossal közölték felmentését, az SZDSZ médiafelelőseként telefonon közöltem Horváth Ádámmal, hogy az SZDSZ nem fog beleszólni a tévéelnök döntésébe. Ha valóban így történt volna, azt akár kéretlen megerősítésként is lehetne értelmezni. Valójában május 12-én személyesen találkoztam Horváth Ádámmal, hogy tájékoztassam a rádió-televízió törvény tervezetének legújabb változásairól. Amikor a találkozónkat megbeszéltük, fel sem merült, hogy a Híradó főszerkesztőjének személyéről is szó eshet majd.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon