Skip to main content

Mihancsik Zsófia

Mihancsik Zsófia: „Rögzíteni, ami történt”

Kegyes András fotóriporterrel Mihancsik Zsófia beszélget


Már nem jár ilyen helyekre?

Borzasztó szívesen mennék, de ezeknek az utazásoknak nagyon komoly anyagi feltételei vannak. Az MTI-nek erre nincs pénze, és abban sem vagyok biztos, hogy ha nem állna ilyen pocsékul anyagilag, mint ahogy áll, akkor finanszírozna-e ilyen vállalkozásokat. Az MTI már a ’94-es ruandai utamat sem támogatta: szabadságot vettem ki, kölcsönkértem emberektől, és az utolsó fillérig a saját költségemre utaztam.

Miért van ez így Magyarországon?




Mihancsik Zsófia: Magyar házak

Fényi Tiborral, Barna Imrével és Kovács András Bálinttal beszélget Mihancsik Zsófia


FÉNYI TIBOR: „ÉLET KELL A HÁZBA”

Én még sohasem voltam az egykori bécsi Collegium Hungaricum ma Magyar Kultúrintézetnek nevezett épületében, de most, hogy látom, alig hiszem el, hogy egy ilyen szép nevű intézmény ilyen lerobbant épületben működött: az egész, ha nem is az ötvenes, de a hatvanas évek pártirodáira emlékeztet. Ezt vetted te át 1995. szeptember elsején.

Igen, amikor először beléptem ide, egy pillanatig én is azt gondoltam, hogy talán mégis inkább vissza kellene mennem a Presséhez újságírónak.




Mihancsik Zsófia: Kínos és megalázó huzavona kezdődött…

Mihancsik Zsófia beszélget Rádai Eszterrel – egy meghiúsult Horn-interjúról


Mihancsik Zsófia: Aki hallgatta s hallgatja a Magyar Rádió szombat délutáni politikai magazinját – ma már 16 óra a neve –, és olvassa a 168 óra című lapot, pontosan tudja, hogy a politikai interjúk elsőszámú, mindig felkészült és mindig nyugodt hangú készítője voltál az elmúlt öt évben. Ehhez még hozzátehetem, hogy te az interjúd után is párbeszédképes tudtál maradni a legelvadultabb politikus interjúalanyaiddal is, noha mindig minden kérdést feltettél nekik, amelyeket a józan ész szerint fel kellett tenni.

Mihancsik Zsófia: „Ha igaz a szöveg, igaz lesz a mondása is”

Kertész Imrével, Esterházy Péterrel, Parti Nagy Lajossal, Kornis Mihállyal, Szilágyi Ákossal és Mészöly Miklóssal beszélget Mihancsik Zsófia


Mottó: „Jó morgó vagyok. Tehetséges.” (E.)

Maguk választottak így, hogy egy kazettára kerüljenek a közös művel? Akartak egy kazettán lenni?

Esterházy Péter: Ha akartunk bármik is lenni, csak egy kazettán akarhattunk lenni.

Kertész Imre: Azt hiszem, onnan jött az ötlet, hogy a Jegyzőkönyvet velem már fölvették egyszer a rádióban.

Esterházy: Mi meg már ezt megelőzően csináltunk Magos Györggyel egy kazettát, a Kékharisnya plusz Elefántcsonttoronyból.








Mihancsik Zsófia: Az új undokak és a régi újundokak

Beszélgetés Szalai Erzsébettel és Laki Mihállyal


Laki Mihály: Egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy ’89 végéig, ’90 elejéig Magyarországon peresztrojkában vagy szuperperesztrojkában gondolkoztunk. Nekem legalábbis egyértelműen az volt a meggyőződésem, hogy a legjobb esetben sem dől össze a Szovjetunió, Magyarország és Lengyelország a finnekéhez hasonló státust fog kapni, melyben kezdetleges többpártrendszer lesz, erős szovjet dominanciával.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon