Skip to main content

Mihályi Péter

Mihályi Péter: Vészhelyzet a semmiből

Magyar egészségügy 1998–2002


Akik majd egyszer 10-15 év távlatából, indulat és részrehajlás nélkül fogják elemezni a Fidesz-kormány négy évét, nehezen fogják tudni megmagyarázni, hogy miként vált az egészségügy ügye elsőszámú kampánytémává a 2002-es választásokon. Mint azt az alábbiakban részletesen is be fogjuk mutatni, a társadalmi-politikai élet más területeivel összehasonlítva a Fidesz–FKGP–MDF-koalíció kormánya az egészségügyben nem okozott súlyos és maradandó károkat.

Mihályi Péter: Tízéves az Indulatos röpirat

Itthon


Kornai János 1989. augusztus 25-én a Kopint-Datorg kutatóintézet meghívására előadást tartott kormányzati vezetők, állami vállalati menedzserek és ellenzéki politikai pártok szakértői számára. Az ott jelen voltak visszaemlékezése szerint már az előadás utáni vitából érezni lehetett: a Kornai által pengetett húrok nem leltek kedvező visszhangra egyetlen meghívott érdekcsoportban sem. Az előadás anyaga pár hét alatt könyvvé terebélyesedett, s azt a HVG könyvkiadó rekordgyorsasággal még 1989 novemberében piacra dobta.

Mihályi Péter: A Szerencsi Kistérség tizennyolc önkormányzatának nyilatkozata

A Szerencsi Kistérség tizennyolc önkormányzatának nyilatkozata

ÖNKORMÁNYZATI KEZDEMÉNYEZÉS TÁRSADA­L­MUNK JOBBÁ TÉTELE ÉRDEKÉBEN

„A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége”
(Fénelon)

Mi, a Szerencsi Kistérség polgármesterei, akik 50 000 embert képviselünk legitim módon, és mint a Magyar Köztársaság polgárai, akik a közigazgatási és önkormányzati hierarchia legalsó szintjén tesszük mindennapi, nem könnyű kötelezettségeinket; ugyanakkor nyitottak és befogadók vagyunk az országos politika és hatalmi rendszer tevékenysége irányában, látjuk, hogy elérkezett az a pont, ahol hangosan kell jeleznünk: hogy rossz irányba haladunk. Rossz irányba halad az ország, és nem vagyunk hajlandók őszintén feltárni a problémáink igazi okát, így pedig a hozott intézkedések és megoldások még inkább elmélyítik azt a krízist, amelyet mi naponta élünk át és próbálunk kezelni, ugyanakkor látjuk, hogy a törvényhozói, felső végrehajtói és egyes esetekben a hatalmi rendszer harmadik ágazatában nem akarják vagy nem képesek észlelni.

Mihályi Péter: Keretes írások

ROMÁKNAK HALÁLBÜNTETÉS? Utólag visszapörgetve az eseményeket, látnivaló, hogy a rossz szellemek már hónapok óta készültek a kitörésre. Egy kis észak-magyarországi település, Sajóbábony nagyközség képviselő-testülete – nem titkoltan ro­ma­ellenes célzattal – már 2007. december 18-i ha­tá­rozatában kezdeményezte a halálbüntetés visszaállítását, és ez ügyben levélben fordult Szili Katalin házelnökhöz. A házelnök kezdeményezésére 2008. március 11-én ezt a javaslatot napirendjére is vette az Országgyűlés Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottsága.1 A Magyar Köztársaság szégyene, hogy ez megtörténhetett. Ezt bizonyítja az ott jegyzőkönyvezésre került, a polgármester szá­jából elhangzott mondat, miszerint „jobb lenne, ha visszaállítanák a halálbüntetést, ugyanis a primitív emberek primitív módszerével kellene megfékezni ezeket az embe­reket; legalábbis ez az általános vélemény Sajó­bábonyban”.

Mihályi Péter: Segélyt csak munkáért!

A kistelepülések lá­za­dása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon