Skip to main content

Martin József Péter

Martin József Péter: Liberalizmus Magyarországon

Mi lesz, ha nem lesz?

Romokban hever az európai parlamenti választás óta a Szabad Demokraták Szövetsége. A június eleji 2,16 százalékos, egyetlen EP-mandátumra sem följogosító, egészen elképesztően gyatra teljesítményével a magyar liberális párt lényegében kiírta magát a következő magyar parlamentben képviselői helyre esélyes pártok közül. A SZDSZ végzetét okozó számos tényező közül egyet emelek ki: a szabaddemokraták régóta nem tudják eldönteni, milyen liberalizmust képviseljenek.

Martin József Péter: A Sarkozy-jelenség

Életkép az egyik francia tévécsatorna híradójából: Nicolas Sarkozy egy napja. A májusban megválasztott államfő – az elmaradhatatlan reggeli kocogás után – kora hajnaltól késő estig folyamatosan tárgyal, beszédet mond, egyeztet, utazik, kinevez és levált. Hódol legfőbb szenvedélyének: dönt. Államelnök létére részt vesz a kormányüléseken, ám közben telefonon hívják, és a darfuri segélyekről rendezett párizsi konferencia ügyében intézkedik, repülőre száll, ám a reptéren még lebonyolít egy-két telefonbeszélgetést a külföldi és hazai potentátokkal. Ritkán komor, többnyire diadalittas arckifejezése arról tanúskodik, hogy kifejezetten élvezi a helyzetet: ő az ötödik köztársaság hatodik elnöke.

Martin József Péter: Ördögi körök

A Gyurcsány-csomag és a reformok fogadtatása

Széles körben okozott csalódást a második Gyurcsány-kormány kiigazító csomagja. A kiábrándultság egy része előre látható volt, sejteni lehetett, hogy sem a munkavállalói szervezetek, sem a radikális baloldali értelmiség, sem pedig az ellenzéki Fidesz nem támogatják az óriási államháztartási hiány miatt szükségessé vált költségvetési stabilizációt. Miért is tennék?

Martin József Péter: Az unió válsága

Jóléti krízis és intézményi bénultság

Ma már nem kérdéses senki előtt, amiről néhány héttel ezelőtt, közvetlenül a franciaországi népszavazás után még csak rébuszokban volt szokás beszélni: Európa válságban van. A krízis tünetei szinte minden fronton jelentkeznek. Az alkotmány ügye elbukott a francia és a holland népszavazáson, füstbe ment a mainál versenyképesebb Európát megcélzó lisszaboni folyamat, és a következő, 2007 és 2013 közötti költségvetést is homály fedi egyelőre. Az unió fejlődése megtorpant, az intézmények bénultság közeli állapotban vannak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon