Ludassy Mária

Ludassy Mária: Dreyfus, avagy az ártatlanság banalitása

A franciák tisztességgel megemlékeztek a Dreyfus-per 100. évfordulójáról. Jó lelkiismerettel jobbára azon jeles tollforgatókról, akik ügyet csináltak az ártatlanul elítélt kapitány esetéből, akinek azonban nem győzik a szemére hányni, hogy milyen jelentéktelen – mondhatni mellékes – szereplője volt saját ügyének, ami nem is lett volna olyan nagy ügy, ha az ártatlanul deportált véletlenül nem zsidó, és az antiszemita-ultranacionalista sajtó nem rajta próbálja ki először farkasfogait.

Tovább

Ludassy Mária: Egyenlőség a szolgaságban

A kötet fordítója, előszóírója egy Tocqueville-konferencián nemcsak 1989-ig magyarázta A régi rend és a forradalom magyarországi népszerűtlenségét: a forradalom mint a történelmi mitológia központi eleme nem kizárólag a tört. mat.-os szemlélet kötelező hitcikkelye volt, hanem hasonló szakrális szerepet játszott nemzeti hagyományaink között is, ahol is a mindig levert forradalmak legendáriumában nem nagyon illett bele a forradalomról mint a hatalomkoncentráció tökéletesítéséről szóló tocqueville-i tanítás.

Tovább

Ludassy Mária: Milyen is volt… II.

Salve Atque Vale

A T. szerkesztőség szubjektív parlamenti naplót kért – csupán ezért merészelek válaszolni. Bölcs politológusaink már ezerszer elmondták, hogy négyszáz törvény – de X% alkotmánysértő, hogy alapintézmények, de vitastílus.

Tovább

Ludassy Mária:

„Eh! mi gondod a jövőre? Eh! a múlttal mi közöd?” (Arany János)

A jövővel a legfőbb gondom az, hogy a múlt megmerevedett retorikája veri bilincsbe. Az még hagyján, hogy romantikus rétori pátosszal terjesztik be az illetéktörvény módosításáról szóló kormányjavaslatot, mivel egy normális európai ország azt tekinti „nemzeti sorskérdésnek”, hogy két százalékkal magasabb vagy alacsonyabb lészen-e az adókulcsa jövőre, s nem azt, hogy hány középkori kelléket tud még belezsúfolni a köztársasági címerbe.

Tovább

Ludassy Mária: Lenin si, Weber no

Mivel éppen 25 éve végeztem az egyetemet, sajnos nem tartozom a pályázat potenciális résztvevői közé: nem is a holnap híreit hozom (legalábbis remélem), hanem „a velünk élő történelem” legrosszabb emlékeit kényszerülök felidézni – mondjuk az „Autonómia antinómiái” témakörében. Ezen antinómiák feloldását bízom a most huszonévesek, a holnap szerzői intellektuális és morális bátorságára, tőlem csupán a szomorú diagnózisra telik.

1989 eufóriájában, mint minden, a szakmai megtisztulás – nem tisztogatás, öntisztulás – is oly könnyűnek látszott.

Tovább

Ludassy Mária: Kant és krumpli

Hol lesz, hol nem lesz…

Az első három kérdésre magam is mástól várom a bölcs és/vagy megnyugtató válaszokat, mivel térségünk bellum omnium contra omnesét (mindenki háborúja mindenki ellen, T. Hobbes) csak berezelt burzsoáként (azaz mint magánember) tudom követni, s nem a citoyen szabadság magaslatáról nézve. Állampolgári jogaimat persze – közvetve – ezen események is fenyegetik, de távolról sem hiszem, hogy „ott kívül a magyarázat”.

Tovább

Ludassy Mária: Formális köszöntő helyett tartalmi vita

(Ludassy Mária beszélgetése Eörsi Istvánnal fennállásának 60. évfordulóján)

Ludassy Mária: Hát először is arra kérlek mint gyakorlott interjúalanyt, hogy engem mint teljesen kezdőriportert, segítsél. Mint tudod, én 200-300 éves szövegek vallatásához vagyok szokva.

Eörsi István: Én is már majdnem 200-300 éves vagyok, úgyhogy nem kell átállítanod magad.

L. M.: Akkor egy eredeti kérdéssel kezdeni: így képzelted a rendet?

E. I.: Nem, valószínűleg sosem képzeltem el a rendet.

Tovább

Ludassy Mária: A filozófusok és a biciklisták

A TDDSZ Rehabilitációs Bizottsága tagjaként sanyarú kötelességem volt az 1973-as ideológiai határozat szövegelemzése, azaz a „szocializmus megrágalmazása”, „a marxizmus–leninizmus értékeinek tagadása” stb. fordulatok kontent analízise.