Skip to main content

Lengyel Péter

Lengyel Péter, Petri György: Magyarságteljesítmény

„Én nem vagyok magyar?” (Ady Endre)


Látod, ez a kérdés még sosem jutott eszembe.

Lengyel Péter

Ízlelgetem e szót. Mivel mindig mohón eszem, egyszerre kaptam be a gombócot. Mivel jóhiszemű vagyok, azt hittem, májgaluska, knédli, szilvásgombóc – de nem. Fűrészpor és egérszargyurma. Kiszárad tőle a száj, begörcsöl a nyelőcső. Más lehetőség híján: fuldoklok és elmélkedek.

Ez a fogalomutánzat olyasmire emlékeztet, mint a felvételi vizsga vagy a bajnokságok előtti selejtező. Legyen a vizsgafeladat egy adott kultúrában való jártasság.






Lengyel Péter: A tér

Bozsgott, zúgott, nyüzsgött a Moszkva tér.

Amíg itt tartja a katonáit a nagy Rusz, visszafog az évtizedes ellenérzés, hogy akár a nevét leírjam. Helytelenítem, ahogy viselkedem, görcsös, végletes – sajnálom: nem esik kézre a billentyű. A katonáik nincsenek itt. Már akár leírhatnám a tér nevét. Le is írom, az a helyzet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon