A szovjethatalom szétesése, a közelgő polgárháború veszélye pedig eloszlatta az üzletemberek csaknem húszéves álmát. Magyarország legalábbis a belátható jövőben nem lesz ugródeszka az egykor korlátlannak hitt szovjet vagy legalábbis orosz piac felé. Inkább félő, hogy ismét végvárrá válik Ázsia és Európa között.
A csekély érdeklődést jól mutatja, hogy a látszólag gombamód szaporodó vegyesvállalatok jószerivel tőke nélkül jönnek létre.
A nemzeti kormány érdekes lépéssel deklarálta a hónap elején össznépi mivoltát. November 20-ig azonnali hatállyal fölfüggesztette a hivatalos néven turistaellátmánynak nevezett valutaapanázs folyósítását, a továbbiakban pedig jelentős szigorításokkal korlátozta a lakosság valutaellátását. A rövid bejelentést hosszú indoklás követte; majd másnap ismét tömött sorokban vágtak neki a határnak az emberek.
Miután éppen azon a napon deklarálta a nemzet kormányának önmagát a Németh-féle kabinet, legalábbis kockázatos módon próbálta megnyerni az állampolgárok bizalmát.
A NEXT 2000 esete alaposan felkavarta a kedélyeket, mind a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon, mind a reprivatizációra egyre kritikusabb szemmel néző közvéleményben. Az embereknek valahogy nem tetszenek az egyre szaporodó vállalati átalakulások.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét