Skip to main content

Laczó Ferenc

Laczó Ferenc: Következményekről és megelőlegzéseikről – (a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójára)

2014. május 19.

1943 végén a magyar zsidóság számos tagja értetlenül és egyre kétségbeesettebben figyelte a kortárs eseményeket, saját sorsát illetően ugyanakkor immár bizakodóbban várta a háború szemlátomást közelgő végét. A második világháború legvégső fázisának kezdetén még úgy tűnhetett, hogy Magyarország viszonylag szerencsésen megúszhatja az erőszaknak az első világháborúnál is kiterjedtebb és szélsőségesebb európai fellángolását. Volt esély arra, hogy a kelet-közép -európai régió éles kivételeként az országnak sikerül a globális konfliktus perifériáján maradnia, és nem válik a brutális náci-szovjet háborús összecsapás és a népirtó politika központi színterévé. A magyar politikai elit reménykedett az ország viszonylagos épségének megőrzésében és a szovjet megszállás elkerülhetőségében, akárcsak a néhány évvel korábban visszaszerzett területek megtarthatóságában.

Laczó Ferenc: Az emlékezés fel­a­data

György Péter Apám helyett című könyvéről

György Péter saját állítása szerint hosszú éveket élt le anélkül, hogy megértette volna apja történetét. Így korábban nem volt lehetősége teljesíteni az emlékezés immáron kötelességként tudatosított feladatát. Célja az Apám helyett megírásával e felismert hiány pótlása, az emlékezés munkájának utólagos és nyilvános elvégzése, valamint e hiánypótlás jelentőségének és kontextusának felvázolása. Aki azonban mélyen személyes emlékek sorát felidéző önéletrajzi könyvre számít ezek alapján, az alighanem csalódni fog.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon