Skip to main content

Kun István

Kun István: Az alamuszi napszám

Részlet egy szociográfiából


Nyírmihálydiban a vasút mellett működik a Napkert Kft. konzervgyára. Ez 2003 óta családi vállalkozás, és a céget Berei Mihály vezeti. Tavasszal a CSERFOOD-tól megvették a nyírlugosi konzervüzemet is – amely adásvételhez az APEH-nek is hozzá kellett járulnia, mert az eladónak komoly adótartozása van –, ott most tárolókapacitást alakítottak ki. A gyártás Nyírmihálydiban folyik.

Az üzleti cél zöldség- és gyümölcskonzervek előállítása.


Kun István: Pacuha ország


„A családi pótlékot és minden egyéb, gyermekek után járó juttatást ismét és kizárólag rászorultság alapon kell folyósítani” – írja Bokros Lajos „Verseny és szolidaritás” című, 130 pontra tagolt esszéjében (Élet és Irodalom, 2003/51–52 – 67. pont). Azt is megállapítja, hogy a rövid lejáratú népszerűségre törekvő kormánypolitikák számára e reformok, a rászorultság elvének alkalmazásai a legnehezebbek.

Kun István: A tizenkilencedik esélye


Márpedig a megcsontosodottan ráérős közigazgatásunkkal mégiscsak kezdeni kellene valamit. A fortélyos kérdés valójában az, hogy mit. Az 1990-ben meghozott önkormányzati törvény korábban sosem átélhető önállóságot teremtett a helységekben választott testületeknek. Csakhogy van egy, a Kádár-éra emblematikus termékén, az 1957. évi I. számú, az államigazgatásról szóló törvényen szocializálódott adminisztrációnk, amely már az elmúlt évtizedekben is súlyos feszültségek forrása volt. Ma, az Európai Unió kapujában e feszültségek mind jobban felerősödnek.

Kun István: A rongyrázó díszburkolat

Hogyan üssünk lovaggá egy falut? Hogyan avassunk várost? Nagy sora van annak!

Kun István: A megbéklyózott telivér

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon