Skip to main content

Kontra Ferenc

Kontra Ferenc: A fajtiszták postaládája


Többféle érzés viaskodik bennem, és tudom, hogy felesleges az indulataimra hallgatnom, hiszen nem is állnak másból manapság a hétköznapok, mint indulatokból. Azt hittem eleinte, hogy csupán tyúkperekkel vagyok körülvéve. Hiszen csak a Drávaszöget láttam, a frontot közvetlen közelről, ahol a családom élt, és láttam, mit éltek át. Amikor anyám egyszer elindult hozzám, hogy meglátogasson, a batinai hídnál a csetnikek (vagy mi a bánatnak nevezzem őket ezek után, netán „felszabadító szabadcsapatoknak”?) meztelenre vetkőztették. Mit mondjak még?

Kontra Ferenc: Térden hagyott erdők

Két ország között a Drávaszögben


Arra gondoltam, hogy nagyon nyomasztó lesz az utazás, de nem: fényesre világította a nap a batinai hidat, egy harcászati terepasztal játékbástyáinak tűntek a betonból öntött, szűk őrtornyok; a jugoszlávok személyi igazolvánnyal is menni hagyják még az átkelőket, a túloldalon pedig a belga kéksapkások állomásoznak, most éppen UNTAES a nevük. Mivel kevesen igyekeznek az elátkozott tartomány felé, nemigen akad dolguk. Megállunk a sorompó előtt, a kis katonai őrbarakk mellett. Toni Braxton dala kihallatszik a nyitott ajtón át; előjön az ügyeletes kéksapkás.

Kontra Ferenc: Felgyújtott templomaim


Őseim apai ágról reformátusok, anyai részről pedig katolikusok voltak, a maguk templomába jártak, de sohasem bántották egymást a hitük miatt. A két drávaszögi falu tájszólása és szóhasználata között sem volt összebékíthetetlenebb a különbség, mint a most szemben álló felek között, akik közé a Drávaszög szorult – kifosztott senki földjeként.

Felső csücskében, közvetlenül a magyar határ mellett van Darázs, a szülőfalum, rajta keresztül vitt a mára beszántott Török út a mohácsi vész felé.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon