Skip to main content

Koltai Tamás

Koltai Tamás: Virtuális színház

Színházi nemzet


Gyerekek ismerik az érzést: állunk a kirakat előtt az utcán, orrunkat sóvárogva az üvegre nyomjuk. Ami bent van, elérhetetlen, másoké, gazdagoké, kiváltságosaké. Mi kinn vagyunk, kirekesztve, csak az üvegen át bámuljuk a csodát. Összeszorul a szívünk, és azt kérdezzük: nekünk miért nem lehet ilyen? Miért vagyunk kirekesztve a világból? Vagy az a másik világ az üvegen túl csak virtuális világ, nem valódi? Az a valódi, amelyikben élnünk adatott? Az üvegen túl virtuális valóság van, az üvegen innen pedig kicsinyesség, intrika, agresszió. A színház – virtuális valóság.

Koltai Tamás: Vasziljev: a nem kívánt nagybácsi


1994 legképtelenebb és legfontosabb színházi előadása A nagybácsi álma az időközben kiszenvedett Művész Színházban. Egy előadás, amely a bemutató estéjén megbukik. Egy előadás, amely fénycsóvaként világítja be a magyar színházi ugar kommersz sivárságát. Egy előadás, amely fölháborítja a szellemileg elkorcsosult nézők és kritikusok jelentős hányadát. Egy előadás, amelyre a hozzáértő törpe kisebbség estéről estére visszajár, míg teheti. Egy előadás, amely idegen test a „Pesti Brodwayn”.

Koltai Tamás: A (színházi) fordulat éve


Különleges év volt a magyar színház történetében 1972, a Royal Shakespeare Company Szentivánéji álom-előadásának éve. Három nap, amely megrengette a mi kis színházi világunkat. Október tizenhetedike, tizennyolcadika, tizenkilencedike a Vígszínházban. Mámor és kétségbeesés. Önfeledt ünnep és katzenjammer. Ha ők tudják, miért nem tudjuk mi is? és ha úgy nem tudjuk, érdemes-e egyáltalán csinálnunk?

Mindez egyszer már megtörtént velünk. Az RSC nyolc évvel korábban a Lear királlyal (és a Tévedések vígjátékával) vendégszerepelt a Vígszínházban.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon