Skip to main content

Kolschitzky Gaszton

Bódis Gábor, Kolschitzky Gaszton, Takács M. József: Balladur: „A biztosíték én vagyok” / Gorazde pacifikálása / Hatalmi adok-veszek Karintiában


Balladur: „A biztosíték én vagyok”


Az egyik legnagyobb francia közvélemény-kutató központ, a SOFRES által nemrégiben végzett kérdőíves vizsgálat alanyait arra kérték, hogy hasonlítsák össze Edouard Balladur egy éve hivatalban lévő kormányának tevékenységét a korábbi szocialista, illetve az azt megelőző Chirac-kormány működésével.

A Balladur-kormány – mint várható volt – relatíve továbbra is népszerűbb elődeinél: hatékonyabbnak és kompetensebbnek tartják.



Kolschitzky Gaszton: A brüsszeli maraton után

Ausztria


„Ha a fejlett Ausztriának ennyire nehéz átjutnia az európai bürokratákon, mit várhatnak az úgyszintén az Európai Unióba készülő kelet-európai országok?” – tette fel a kérdést a brüsszeli maratoni tárgyalások utolsó óráiban az egyik legtapasztaltabb osztrák újságíró, aki annak idején a brit csatlakozást is végigasszisztálta.

Az osztrák gazdaság ereje, fejlettsége sok tekintetben valóban meghaladja a közösségét, az ország azonban – még ha a dolgok a menetrendnek megfelelően alakulnak is – legkorábban akkor is csak 1995 januárjában, azaz öt és fél évvel csatlakozási szándé


Kolschitzky Gaszton: Kezdődik a Klestil-korszak

Elnöki diplomácia Ausztriában


Nyilvánvalóan fényesebb élet kezdődik a hatéves izoláció után, amelyet Waldheim második világháborús múltja kényszerített az elnökre és országára. Most a színpompás fogadások, a nagyszabású és a bizalmas találkozók színhelye lesz az elnöki otthon. „Azért ez a hat év nem volt rossz az osztrákok számára” – állapította meg borongósan a csomagoló Waldheim, aki – mint monda – személyes emberi tragédiaként élte meg az 1986–92 közötti időszakot: a megbélyegzettség, elzártság évei gyanánt, amiből nem tudott kitörni.

Kolschitzky Gaszton: Sanyarú győzelem, diadalmas vereség

Osztrák elnökválasztás


A kormánykoalíció nagyobbik pártja, a szociáldemokraták jelöltje, aki március végéig az állami iparért és a közlekedésért felelős tárcát vezette, a szavazatok 40,7 százalékát kapta meg. Igaz ugyan, hogy a mintegy 4,7 millió szavazatból (a választásra jogosultak 83,81 százaléka voksolt, ami Ausztriában nem sok).

Kolschitzky Gaszton: Ausztria csak az osztrákoké?

Kinek van több joga a biztonsághoz?


Ez már a harmadik birodalom kezdete. A vörös Bécs eltűnt. Kesergő kommentárok hada követte a vasárnapi bécsi helyhatósági választásokat, melyen a politológusok által szélsőjobboldalinak minősített Szabadságpárt, az FPÖ irdatlan erővel előretört. A pártnak négy éve még csak 8 mandátuma volt a fővárosi törvényhozásban, most viszont huszonhárom. S ezt nem mással érte el, mint a leplezetlen idegenellenességgel.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon