Skip to main content

Kocsi Ilona

Kocsi Ilona: A tökéletlen kormány


Mit csinál a kormány? Dolgozik. S aki dolgozik, az hibázik. Sok munka, sok hiba. És még több magyarázat. Vagy inkább magyarázkodás. Sokszor, sokféleképpen. Aztán meg jön a fogadkozás, ígérgetés, ezentúl minden másképp lesz: etikai kódex készül, ha valaki nem tudná józan paraszti ésszel eldönteni, mit szabad és mit illik, ha már egyszer a hatalomba került. Igaz, ez már csak amolyan ráadás lesz, hab a tortán, hiszen törvény is készül, amolyan üvegzsebű, hogy aztán tényleg minden másként legyen.

Az újságírók szempontjából megközelítve a témát, megnyugodhatunk.


Kocsi Ilona: Célkeresztben

Mit csinál a kormány?


Belefáradtunk a kormány működésébe.

Igaz, így volt ez négy éve is. Ám az akkor más volt, amolyan természetes fáradtság: Ezt érzi az ember olyankor, amikor már nagyon un valamit, szüksége lenne egy kis változatosságra. Ezt az érzést általában felerősíti, hogy a hatalomban lévők az idő múlásával elbízzák magukat. Úgy érzik, őket már egy választás sem billentheti ki kényelmes bársonyszékükből. S a túlzott magabiztosság a kommunikációban is megnyilvánul, megnehezítve ezzel a sajtó munkásainak dolgát.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon