Hogyan került a megyei tanácsra ebbe a pozícióba?
1975-ben Kaposváron egy szakközépiskolában tanítottam, és az igazgatói szék várományosa voltam. A megyei pártbizottságról éppen ekkor egy elvtársnak távoznia kellett, és neki helyet kerestek. Ebben az időben az egyházügyi titkári pozíció nem volt betöltve. Kocsis László, megyei tanácselnök-helyettes legnagyobb meglepetésemre megkeresett, és megkérdezte, hogy elvállalnám-e a feladatot.
„»Zenész« beszervezésével és foglalkoztatásával megtettük a kezdeti lépést a szerzetesi gimnáziumok elhárítása területén” – írja az ügynöki hálózat újabb áldozatának beszervezéséről az – alább még részletesen idézendő – jelentés szerzője, pontosan utalva arra is, mennyire meghatározó szerepet játszottak a magyar állambiztonsági szervek (a politikai rendőrség) – az Állami Egyházügyi Hivatal mellett – az 1945 és 1989 közötti időszak egyházpolitikájában.[1] Az alábbi írásban vázlatosan áttekintjük s dokumentumokka
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 29 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét