Skip to main content

Kisbali László

Kisbali László: A gondolkodás diétája


A klasszikus olvasóknak

Hagyj fel minden evéssel, ivással vagy bármi más testi foglaltsággal, ha lapunkat forgatod, kedves olvasó! Nem kegyeleti okból kérünk erre, noha tagadhatatlan: az összpontosított figyelem puszta föltételezése is megkönnyíti a végleges lapzártát. De nem, kérésünk nem a könnyes búcsút szolgálja, csakis olvasóink érdekét tartjuk szem előtt. Nem vennénk szívünkre, ha az egyidejű falatozás és olvasás hipochonder viszketegséget vagy tartós szédülést okozna.


Kisbali László:

„Mit?” (Berzsenyi Dániel)


Mit? Ez költői kérdés? – Kezdhetnénk így is. De kérdezhetnénk Berzsenyivel is: „Mit?” S mivel ekkor „Berzsenyivel szólva” kérdeznénk: kérdésünk – noha maga egyáltalán nem költői kérdés – pusztán az idézés erejével nyomban költőivé alakítaná idézett kérdésünket.

Nem szabad lebecsülni az ilyen kérdőszavakat.


Kisbali László: …az oroszlán farokbojtjáról


„Emlékezni nehéz” – lepi meg az olvasót Bächer Iván a Népszabadságban (július 2.). Szerinte pl. iskolája folyosóján üvegkalickába zárt oroszlán állt, míg társainak még csak nem is rémlik, hogy valaha látták az állatot. Ám B. I. emlékezni akar, és a következő történet „homálylik” elé: a nyolcvanas évek közepén a gimnáziumban, ahol tanított, egy harmadikos fiú eladott egy Beszélő-példányt. Kiszállt a belügy, botrány, majd az igazgatónő javaslatára a diákot kirúgták. Ennyi. Hol itt az oroszlán? B. I.

Kisbali László: A hallgatás választása


A lopás demokratizmusa

Bizonyára tiszteletlenség komoly elméleti írásokat tartalmazó folyóiratszám bemutatását e tréfás (?) teoréma kiemelésével kezdeni, különösen úgy, hogy az idézettel a magyar publikumot megajándékozó Lánczi András is tévesnek tekinti e „magyarázatot”. Mégsem érdemes leplezni az érdeklődés önkényét. Sejthető, hogy a Világosság többi tanulmánya is áldozatul esik majd az olvasói figyelem aktualizáló torzításainak.


Kisbali László: …az ünnepelhetetlen forradalomról


A forradalom ünnepelhetetlen, mert az ünnep maga a forradalom. Vagy fordítva: a forradalom maga az ünnep.

Az eseményekről még frissiben, 1848 márciusában írott beszámolókat olvasva elkerülhetetlen az érzés: a forradalom napjaiban mást sem csináltak Pesten és Budán, mint ünnepeltek. A történések elválaszthatatlanok azonnali megünneplésüktől; a tettek azon nyomban ünnepi fényben jelennek meg. A márciusi ifjak nem egyszerűen börtönéből kihozni indulnak Táncsicsot, hanem ünnepelni: a kiszabadítás és az ünneplés eseményei pontról pontra azonosak.


Kisbali László: Van képük hozzá


Feledjük el egy kicsit a milliókat, s nézzük meg inkább, mit kaptunk a pénzünkért. A kormány által kiadott brosúrában („Magyarok: 4 év erőfeszítés. Magyarország: 4 év haladás”) van 4 Antall, 3 Boross (az egyik Boross mögött az MDF kacagókórusa), 1 db kicsi Göncz Árpád (Csoóri és Tőkés függelékeként), 1 db pápa (integet). Vannak benne nyugdíjasok: hatan boldogan kötnek, hatan jóízűen esznek (egy háttal áll, ő bizonyosan finnyás), egyet orvos látogat, egy sétál, kettő a búbos kemence előtt (feltehetőleg) kárpótlási jegyeket vizsgál.

Kisbali László: Az autonómia esélyei

Beszélő-beszélgetés Pataki Ferenc akadémikussal


Beszélő: Változik-e a társadalomkutató azonosságtudata, ha akadémiai alelnökké nevezik ki?

Pataki Ferenc: Nem különösebben, mert szakmai identitása aligha változik. Emellett az alelnökök kevéssé játszanak meghatározó szerepet az Akadémia változási mechanizmusában. Feltehető, hogy az esedékes változások ezt az alig definiált alelnöki funkciót is módosítani fogják.

– Milyen irányban alakulnak ezek a változások?

– Két egymással összekapcsolódó és egymást feltételező folyamat zajlik.






Kisbali László: Igen a nemre

München bei Licht


De mindjárt Salzburgban egy kar nyúlt be a fülkeajtón, tenyerében furcsa tárggyal: rendőrségi jelvény volt. Rövid, úton lependerítettek bennünket a vonatról. Bombariadó. Másik szerelvényre kellett átszállnunk, mégpedig igen sietősen. A mi drága Európánk meglehetősen udvariatlanul bánt velünk, lökdöstek, ordítoztak a vámvizsgálaton. Rossz vadkeleti reakcióit azonban a tudósító sem hagyhatta otthon. Nem tudta megállni, hogy a bűvös, mindent megoldó „tourist” megjelölés helyett be ne diktálja: olvasni akar valamelyik müncheni könyvtárban.

Kisbali László: Új magyar tengrizmus


Három hete Andrásfalvy Bertalan fejtette ki nézeteit egy, az állam és egyház kapcsolatával foglalkozó francia–magyar tanácskozáson. A híradások nyomán sokaknak feltűnt, hogy a „féktelen liberálisok” ostorozását most a honfoglalás kori magyarok egyistenhitének ecsetelésével színezte a miniszter.

Kisbali László: 1989 uralkodó eszméi

Beszélő-beszélgetés Tamás Gáspár Miklóssal


Beszélő: A történelemtankönyvek hagyományos képe azt sugallja, hogy a nagy társadalmi változásokat jelentős elméleti mozgalmak előzik meg és készítik elő. E várakozásokhoz képest meglepő, hogy az 1989-ben kezdődött változások látszólag „elméletmentesen” zajlottak le.

– Először is nem hiszem, hogy a változásokat Kelet-Európában nem előzte meg nagyon komoly elméleti szemléletváltozás és előkészítés, elvégre a hetvenes évek óta létezik demokratikus ellenzék.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon